Az 1964-es Európa-bajnokságot még hivatalosan Európai Nemzetek Kupájának hívták. Ez volt a második UEFA-rendezésű torna, mely a későbbi Európa-bajnokságok elődjének tekinthető. Az 1960-as tornát követően már ekkor érvényesült a négyévenkénti rendezés elve. A torna záró szakaszát Spanyolországban rendezték.

A négyes döntőbe a házigazda spanyolok mellett a dánok, a címvédő szovjetek és a többek között Benével, Alberttel, Göröccsel, Mészöllyel felálló magyarok jutottak.

Az elődöntőben a Szovjetunió könnyedén győzte le 3-0-ra a dánokat a Nou Campban, Barcelonában. Madridban, a másik elődöntőben a magyarok hosszabbításra mentették a hazaiak elleni meccset, ám a hosszabbításban azután mégis a spanyolok szerezték meg a győzelmet. A bronzéremért lejátszott mérkőzésen is hosszabbításra került sor: végül Magyarország nyert.

 A döntőbe Spanyolország és a Szovjetunió került. Négy évvel korábban, az 1960-as EB-n a negyeddöntőben került össze ez a két csapat. Akkor Franco tábornok megtiltotta csapatának a szovjetek elleni játékot, s az ellenfél végül megnyerte a tornát. Ezúttal nem léptek vissza, és fordulatos döntőt játszottak.  A Santiago Bernabéu stadion 79 115 nézője előtt Spanyolország megnyerte az Európa-bajnokságot.

Az EB-címig vezető út

Az elődöntőben és a döntőben pályára lépő spanyol csapat névsora