Honnan örökölted a humorérzékedet?

Nem a családomtól. Ők egy kicsit unalmasak. Az unalom mondatja velem a hülyeségeket. Sokan dühösek, mert alig beszélek komolyan. Folyton vicceket csipogok, hogy az emberek mosolyogjanak. Én inkább a nevetést osztom meg, mint a fájdalmat. Az élet rövid, sokat kell nevetni. 

Mikor megnyertétek az Európa-bajnokságot, azt mondtad, hogy egy falábú most Európa-bajnok.

Szívből jött. Kiváltságos vagyok, mert élek a lehetőséggel. Nem vagyok egy média kedvenc, nem tudok zseniális pontrúgásokból gólt szerezni, de a munkámat csinálom, az edző pedig bízik bennem.

Most is?

Hamarosan 33 éves leszek, és visszavonulok a nemzeti csapattól. Tudom, hogy ilyen a labdarúgás. Úgy, ahogyan én vettem át egykoron más helyét, most majd valaki más veszi át az enyémet. Nagyon büszke vagyok erre.

És kik az utódok a szemed előtt?

José Enrique, Canella, Arbeloa, Monreal, Catalá, Oriol...

A te teljesítményed csökkent?

Egy kicsit igen, már kevesebb a robbanékonyság, mert fáradt vagyok két évi, megállás nélküli játék után. Úgy vettem észre, és a mester is... (nevet). Tehetnék többet, de mindenki jön és megy.

Mindig balbekk voltál?

Nem, lőttem én már 54 gólt is egy szezonban alsóbb osztályban a Tarregában. Aztán játszottam, mint szélső és aláírtam az Espanyol ifjúsági csapatához, és szélső lettem. A legnehezebb dolgom a szélsőkkel volt, hogy feltartóztassam őket. Juanfran, De las Cuevas, Navas, és persze Robben és Cristiano.

A világbajnokság döntőjében, Hollandia ellen zseniális voltál addig, amíg van Persie keményen oda nem pakolt neked.

Igen, az egész félidőt hordányon fekve töltöttem. Nem hallottam semmit, amit Del Bosque mondott. Raktak rám kötszereket, és a második félidőben egy kificamodott jobb bokával játszottam, később egy hónapig fájt. Ha már nem élhettem át a 2006-os németországi világbajnokságot, ez volt az utolsó alkalom, hogy valami fontosat tegyek.

A legjobb emlék Dél-Afrikából?

Az elején, amikor megláttam a kupát az csodálatos volt. És a végén, amikor bementem a lelátókra, hogy megtaláljam a szüleimet. Nem tudom, hogyan találtam meg őket, de láttam a könnyeket és az érzéseket rajtuk és ez olyan volt, ami összefoglalja a karrierem. Mindent elmondott egyetlen szó nélkül. Ők az élet minden területén velem voltak, így lehettem futballista.

És a legnagyobb élményről egy emlék?

A mindennapok, a közös ebédek, az edzések, a szafari... és ahogy Piqué egy csomó erős lövést kapott folyton, és mikor csaláson kaptuk Sergio Ramost és Navast bingóban és kártyában Albiol és Arbeloa ellen. Ez az andalúz ravaszság. Vagy amikor a királyné jött és Puyol ott állt törülközőben. A legrosszabb a feszültség volt, mielőtt Chilével játszottunk. Ezután már minden simán ment.

Hogyan ünnepelted meg a világbajnokságot?

Másnap reggel volt egy meglepetés buli Tarregában. Mindenki tudni akarta, mi történt az adott hónapok alatt és Dél-Afrikában. Mivel nekem már van egy fiam, Gerard, akit az apja után neveztek el (viccesen), és aki most 13 hónapos, eltöltöttünk egy hetet Menorcán. Volt ott egy csomó holland ember és folyton ferde pillantásokat vetettek rám.

A karriered során szereztél még egy kupát a Deporral, és két Szuperkupát.

És egy ezüstérmet Sydneyben, felejthetetlen élmény. A labdarúgás az én varázspálcám. Most az a cél, hogy megnyerjük az Európa Ligát. Ez betetőzné a pályafutásom.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.