Az 1964-es Európa-bajnokság döntőjében a madridi Santigao Bernabéuban 80.000 néző előtt a házigazdák 2-1-re legyőzték a címvédő Szovjetuniót, ezzel elhódítva az EB-címet. A spanyol válogatott kulcsembere volt a legendás középpályás, Luis Suárez Miramontes, aki akkoriban klubjával, az Interrel is sikert sikerre halmozott. Suárez, aki a Deportivóból indulva Barcelonában töltötte pályafutása java részét, mielőtt Olaszországba szerződött volna, 1960-ban Aranylabdát is szerzett. 1957 és 1972 között 32 meccsen 14 gólt lőtt a La Selecciónban. Később edzőnek állt, 1990-ben szövetségi kapitányként vezette a La Selecciónt az itáliai világbajnokságon.

- Milyen különleges képességekkel bírt az 1964-es spanyol csapat?

- Jó csapat voltunk, de aligha a legjobb Spanyolország történetében. De jól játszottunk együtt, csapatként. Nagyon szilárdak voltunk, a játékosok nagyon jól megértették és kiegészítették egymást, részben azért is, mert csak néhány klubból álltunk össze. Na és ott volt egy olyan játékos, aki hatalmas nemzetközi tapasztalattal bírt - én! Én voltam a legöregebb játékos, és már külföldön játszottam. És azt hiszem, ez, na és az a segítség, amit kaptunk - mert rengeteget segítettek a szurkolóink - volt a kulcsa annak, hogy megnyertük az Európa-bajnokságot.

De ismét éreztetnem kell, hogy sokkal inkább csapat voltunk, mint topjátékosok válogatottja, és ez a csapatmunka volt a diadal alapeleme. Más spanyol válogatottak, amelyekben játszottam, sokkal jobbak voltak, mint az 1964-es, mégsem értünk el soha még ilyen sikert.

- Mennyire volt fontos a hazai pálya előnye?

- Fontos volt, de semmit nem magyaráz meg - ahogy azt 1982-ben láthattuk is, mikor semmit nem értünk vele. Épp ellenkezőleg, abban az esetben kifejezetten nagy csalódást jelentett. De 1964-ben a csapat egységes volt, és a szurkolók szeretete kétségkívül nyomott a latban.

- Mire emlékszik a döntőből?

- A fő emlékem az atmoszféra, hisz a Bernabéu tele volt. És akkoriban a befogadóképessége sokkal nagyobb volt, mint most. Nem voltak benne ülőhelyek az 1982-es VB-ig. Tele volt. Sőt mi több, sokat szenvedtünk az elődöntőben a magyarok ellen, így a szurkolók úgy gondolták, hogy rögtön a kezdéskor már mögénk állnak. Ez pedig a biztonság nagyszerű érzését adta nekünk, és segített, hogy nyugodtak maradjunk.

A különleges atmoszféra a nézőtéren és a pályán az egyik dolog, amire emlékszem a döntőből, a másik pedig a csapatunk remek formája - hisz akkortájt a Szovjetunió bizony nagyon kiváló csapat volt.
 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.