Mit jelentett volna számodra, ha megnyered az Aranylabdát?

Andres Iniesta: A puszta tény, hogy ott lehettem a végleges listán, csodálatos. Nagyon különleges volt számomra, hogy ott lehetek és ezt a díjat megnyerhetem. Nagyon boldog vagyok, függetlenül attól, hogy nem én nyertem meg. Leo és Xavi az én csapattársaim, barátaim és ünnepeltünk.

Mindenki szeret téged Spanyolországban, beleértve a Real Madrid szurkolókat is.

Igen, én mindig azt mondtam, hogy úgy érzem, nagyon szeret és tisztel mindenki. Ez egy igazán különleges érzés, én ezt vettem észre. Fontos, hogy az emberek értékeljék amit tettél, hogy a karaktered olyan személy legyen, aki üzenetet küld az embereknek. Megpróbálom tenni a munkámat, amely a futball, de ha az emberek szeretnek engem, akkor sokkal jobb, hiszen büszkévé tesz. Miután az emberek azt mutatják, hogy ez a szeretet tökéletes... ez szinte fontosabb, mint megnyerni egy címet.

Az, hogy szeretnek, ennyire számít neked? Nem szeretnél megnyerni mindent úgy, hogy közben az emberek gyűlölnek titeket?

Nagyon fontos nekem. Mi elsősorban emberek vagyunk, és az egész világ figyeli, amit csinálunk. Befolyásoljuk mások életét, és ez fontos számunkra. Úgy vélem, ezek fontos dolgok a társadalomban, különösen a gyermekeknek, akiknek szükségük van példaképekre, és ez sokat számít nekem.

Volt idő, amikor nem volt biztos a világbajnokságon való részvételed, mert megsérültél. Ezek a hetek kemények voltak, nem?

Igen, nagyon kemények. Ez utóbbi sérülés volt számomra a legkényesebb pillanat 2010-ben, és talán még az egész pályafutásomban is addig a pontig. Nehéz volt számomra, hogy tudtam, hogy szemben állok egy világbajnoksággal, és az óra ketyegett... Szerencsém volt, hogy a sérülés nem volt olyan súlyos, mint azt gondoltuk, és hogy végül utazhattam Dél-Afrikába. Sokat aggódtam, szerettem volna játszani a vb-n.

Volt-e igazi veszélye annak, hogy nem tudsz részt venni a versenyen?

Igen, pontosan ezért féltem. A világbajnokság már csak két hónapra volt, és én sérülést szenvedtem, 8 héttel előtte. Igen csekély volt az extra idő, és én ezt tudtam, bár próbáltam nem gondolni rá.

Mit csináltál, amikor nem gondoltál rá?

Az egyetlen gondolat a fejemben az volt, hogy talpra álljak és a lehető legjobb formámban érkezzem meg Dél-Afrikába. Tudtam, hogy talán nem leszek a legjobb formában, de készültem. Beszéltem Vicente del Bosque kapitánnyal, Fernando Hierroval, és egy csomó más személlyel. Mindenki tudta a helyzetem, és a támogatásuk nagyon fontos volt a számomra. Hitet adott, hogy időben visszatérhetek.

Mit mondtak neked?

Mi várunk rád, hamarosan visszatérsz, mi bízunk benned...

És te el is mentél, de a világbajnokság nem indult úgy, ahogyan azt mindenki várta...

Nem, mi nem számítunk, senki nem tette. Győzelemmel kellett volna kezdenünk, magas volt az elvárás, és egy igazi sokk volt, amikor elvesztettük az első játszmát, nagyon kemény volt. A jó dolog az, hogy képesek voltunk fordítani a dolgokon. Nehéz volt, de a vége happy end lett. Amikor a világbajnokság vereséggel indult, sokkal nehezebben tettük a dolgunkat, mert nem ejthettünk többé hibákat, és meg kellett nyerni az összes többi meccset. Ez nagy felelősség.

A nyomás nagyon intenzív volt.

Én nem nevezném nyomásnak, de mi játszottunk, azzal a tudattal, hogy nem élvezhetjük azt a luxust, hogy a játék vége csak döntetlen legyen. Normális esetben, ha megnyerjük az első meccset, fellélegezhettünk volna, de a helyzet teljesen az ellenkezője volt. Tudtuk, hogy mindent jól kell csinálnunk, mert a helyzetünk teljesen szokatlan volt. Általában van helye a hibáknak. De mi is jól reagáltunk rá.

Volt olyan pillanat a torna alatt, amelyben elhitted, hogy meg tudnátok nyerni a világbajnokságot, de nem gondolsz rá addig, amíg valójában meg nem történik?

Nem volt sok döntő pillanat, idegesek voltunk a világbajnokság teljes tartalma alatt, de úrrá lettünk minden akadályon. Chilével szemben például a csoportkört meg kellett nyerni, nem számít, mi történik. Ez egy nehéz vb volt, nagyon sok kemény pillanattal... eljutottunk a negyeddöntőbe, az elődöntőbe, elértük a célunkat. A határán voltunk, hogy ne érjük el. Olyan sok döntő pillanat volt.... Azt hiszem, mindenki mindig a hátsó elméjével gondolkodott, mindannyian úgy tudtuk megnyerni a világbajnokságot.

Mesélj valami újat a legvégső gólról...

Nem tudom, hogy lehetne-e bármi mást is mondani róla... egyedülálló volt. Bár amit tapasztaltam abban a pillanatban, nem tudom megfogalmazni, mit éreztem, vagy hogy mi történt. Erről beszélni többet hiábavaló, mert nem olyan, mint a valódi pillanat volt. Oly sok gondolat jutott az eszembe, és sok érzelmet éreztem. Hihetetlen volt, és nem tudtam volna elképzelni azt az egészet, ami történt, és ahogyan kibontakozott. Soha nem gondoltam volna, hogy tapasztalok valaha is ilyesmit.

Mire gondoltál, amikor megkaptad a labdát?

Amikor megkaptam a passzt, azt gondoltam, hogy gólt kell szereznem. Tudtam, hogy le tudom rakni, többé-kevésbé. Tudod, mi van előtted, de a tudadtod szabad, és összpontosítasz arra, hogy hol a gól... és semmi más.

Sok évtizeden keresztül lesz még ez a gól A Gól...

Biztos vagyok benne, hogy az emberek továbbra is beszélnek majd róla, még sok év múlva is. Ez a történelem, ez is egy legenda része. Ez egy furcsa de szép érzés, tudván, hogy az évek múlásával is Spanyolország mindig, mindig azok között lesz, akik megnyerték a világbajnokságot, és hogy az emberek emlékezni fognak a csapatunkra, és arra, amit átéltünk.

Látod magad 85 évesen, hogy egy bárban ülsz és azt kérdezed valakitől: "Nem tudod, hogy én nyertem meg a világbajnokságot?"

(Nevet) Igen. Ez a világbajnokság mindig ott lesz. Biztos vagyok benne, hogy élvezni fogom, amikor beszélek róla, és biztos vagyok benne, hogy az emberek emlékezni fognak rám. Talán idő kell ahhoz, hogy elképzeljék, milyen nehéz volt az egész.

Spanyolország megnyerte a 2008-as Európa-bajnokságot. Ez a nemzeti csapat a legjobb generáció, amely a spanyol labdarúgásban volt?

Hát... ez egy nagy generáció, amely tény, hogy helytállt, mert nyert két címet. Spanyolországban mindig is voltak nagy játékosok, de most a siker nagyobb értéked ad ennek a nemzedéknek.

Spanyolországnak is vannak nagy játékosai a múltból, és nem nyertek semmit. Mi a különbség, mitől más ez a nemzedék?

Ki tudja?  Nem tudom. Sok tényező, de ez a generáció tényleg nagyszerű. A múltban Spanyolország mindig korán jött haza a versenyekről, de nem az utolsó pár alkalommal, és ez részben köszönhető ennek a generációnak, ezeknek a játékosoknak.

 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.