A kolumbiai labdarúgás az elmúlt évtizedekben számos nagy játékost adott a világ labdarúgásának, elég csak a "flúgos" kapusra, René Higuitára, Carlos Valderramára vagy Faustino Asprillára gondolni. A jelen kicsit szürkébb: a dél-afrikai VB-n nem találkozhattunk az ország válogatottjával. Igaz, Dél-Afrikában azért jártak a nyáron: 2010- május 30-án Johannesburgban barátságos meccset vívtak az eseményre készül házigazdával - és némi meglepetésre 2-1-re kikaptak. Nem sokon múlt azonban a kiujtás, csak egyetlen ponttal szorultak a részvétel jogát végül kivívó Uruguay mögé - az uruk aztán meg sem álltak az elődöntőig.

Hernán Dario Gómez csapatát hiba lenne tehát alábecsülni, minden bizonnyal meg akarják mutatni a világ legjobbja ellen, mire is képesek. Ráadásképp a latin-amerikai országok számára mindig külön kihívás az egykori anyaország ellen mérkőzni.

A jelenlegi válogatott talán legnagyobb sztárjai Radamel Falcao (Porto) és Hugo Rodallega (Wigan Athletic). Épp Spanyolországban légióskodik Fabián Vargas, Abel Aguilar, Marco Pérez és Luis Amaranto Perea, míg Falcao mellett Portugáliában keresi kenyerét Freddy Guarin és James Rodríguez. Olaszországban is jó sok kolumbiai focistával találkozhatunk: Mario Alberto Yepes (AC Milan), Ivan Córdoba (Internazionale), Zúñiga (SSC Napoli), Pablo Armero és Christian Zapata (Udinese). Franciaországban légióskodik a kapus David Ospina (Nice), Victor Hugo Montaño (Rennes) és Carlos Alberto Sánchez (Valenciennes), míg a Bundesligában Elkin Soto (FSV Mainz) képviseli Kolumbiát.

A kolumbiai labdarúgás talán legszebb időszaka az 1990-es évek eleje volt, az 1990-es VB-n résztvevő csapatuk ráadásul teljesítménye mellett a játékosok egyénisége miatt is mély nyomokat hagyhatott sokakban. A támadásokban mindig lelkesen résztvevő, angyali nyugalommal cselezgető kapus, René Higuita (becenevén Skorpiókirály - volt, hogy előrevetődve, lábaival háta mögött felfelé rúgva védett egy felészálló labdát; épp az ő cselei miatt nem jutottak messzebbre a VB-n...), a szőke fürtjeivel feltűnő látványt nyújtó Carlos Valderrama, az NSZK ellen sorsdöntő gólt szerző Freddy Rincón (bár az a gól legalább annyira volt Illgner kapusé, mint az övé..), vagy épp később a kevésbé különc, ám az ország talán legjobb gólvágójának számító Faustino Asprilla neve máig ismerősen csenghet. Az igazán nagy sikerek azonban elkerülték a csapatot, 1994-ben már leginkább egy tragikus hírrel vonultak be a köztudatba: az amerikai VB-n csúnyán leszereplő válogatott védőjét, az öngólt vétő Andrés Escobart hazatérése után nem sokkal meggyilkolták. A gyilkosa 2005 óta már újra szabadon jár...
 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.