- Ilyen fiatalon már világbajnok vagy, hogy érzed magad a dél-afrikai győzelem évfordulóján?

- Abban a pillanatban, amikor elértük, még nem voltunk igazán tudatában annak, milyen hatalmas dolgot értünk el. Az idő múlásával, és most, hogy közel van az első évfordulója, rájöttünk, hogy részesei voltunk az első spanyol világbajnoki címnek... Ez hihetetlen.

- Mintha csak egy filmsztárrá váltál volna.

- Igen, igen, ez fantasztikus. Az élet megváltozott: az emberek felismernek az utcán, tiszteletben tartanak még a rivális stadionjában is... Minél több idő telik el, annál inkább rájövünk, hogy a nyáron Dél-Afrikában az egyik legjobb dolog esett meg velünk életünkben.

- Egy szép, művelt Spanyolország, ahol tudják, hogyan kell energiát megtakarítani, a nyelveket beszélnek és remekül fociznak... Ez elképzelhetetlen volt egy évtizeddel ezelőtt.

- Eléggé szerencsés vagyok, hogy részese lehettem ennek a Világbajnokságnak, és saját bőrömön tapasztalhattam a jó légkört, ami a válogatottban a mostani korosztály tagjai között fennáll. Felülemelkedtünk azon, hogy ki melyik klubhoz tartozik, olyanná váltunk, mint egy család, amelyben mindenkit ugyanaz érdekel, akik meg tudnak beszélni más dolgokat is a focin kívül... Ez köszön vissza a pályán is, ez segít abban, hogy bajnokká váljunk. Bajnokok vagyunk a labdarúgásban, és ráadásul jó viszonyban is vagyunk.

- Gondolod, hogy ez a jó kapcsolat azután is folytatódik, hogy sorozatosan összecsapott a Madrid és a Barcelona?

- Amikor a közösségért küzdesz, félre kell tenni minden klubok közötti rivalizálást. Ezen kívül van egy edzőnk, aki tudja, hogyan kell a lehető legjobban kezelni ezt a kérdést, és nem hiszem, hogy bármi probléma lenne. Mindannyian elég intelligensek vagyunk ahhoz, hogy ne csináljunk ebből nagy dolgot.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.