- A csapat felülmúlta az elvárásokat...

- Elégedettek vagyunk a csapat munkájával, de semmi több. Tudtuk, hogy a kezdetektől erősen meg kell nyomnunk a meccset, és ezzel el is intéztük a lényegi kérdéseket. Most pedig folytatnunk kell a munkát, mert ha a mostani nehéz volt, az ezután következő találkozók különösen bonyolultak lesznek, függetlenül attól, ki is lesz az ellenfél.

- Három meccs alatt valamennyi játékos pályára lépett.

- Ezt a felfogást az ausztrál edző is dícsérte, aki egyébként nagyszerű munkát végzett a csapatával, hogy idáig eljussanak. Az a tény, hogy esélyesnek kiáltottak ki bennünket, még nem ér gólt. Amit elértünk, azt kemény munkával és alázattal vívtuk ki minden egyes meccsen. Az a tény, hogy minden játékosunk pályára lépett már, annak eredménye, hogy sok hasonló képességű focistánk van, így már a második meccs után 19-en pályára léphettek. Változtattunk az Ecuador elleni meccs előtt és most is, hogy mindenki megkapja az esélyt, és vigyázzunk a sárga laposokra... Szeretném tisztázni, hogy ez semmi esetre sem az ellenfél lebecsülését jelentette, nagyon is tisztelem őket... Épp csak előre próbáltunk gondolkodni, arra hogy mi történhet, és ez ennek az eredménye volt, mint például az, hogy kapust cseréltem, és behoztam Alexet. Semmi esetre sem lebecsülés, de úgy éreztem, hogy így lehet legjobban építeni a közösségi szellemünket.

- Mit gondol a lehetséges ellenfelekről, Dél-Koreáról és Új-Zélandról? (szerk.: ekkor még nem lehetett tudni, ki lesz a nyolcaddöntős ellenfél)

- Először is: mindig előnyt jelent, hogy továbbra is "hazai pályán" játszhatunk, hiszen Manizalest már saját otthonunknak tekintjük. Boldogok vagyunk, de ez semmit nem jelent a kieséses szakaszban. A csapatnak a pályán kell nyernie. Koreát ismerem valamelyest, Új-Zélandot pedig nem, de folyamatosan dolgozunk ezen a felkészülés során. Elemezzük az ellenfél játékát, és majd meglátjuk, hogy alakulnak a dolgok.  

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés