- Egy évvel ezelőtt megélhetted a legnagyszerűbb pillanatot, ami csak megeshet egy játékossal.
- Pontosan. Tiznkét hónapja a létező legnagyobb sikert éltem meg. Világbajnokok lettünk. Olyan pillanatokat éltünk át, amiket soha senki nem felejt el Spanyolországban.
- Hogy érezte magát Juan Mata a tornán?
- Idegesen. Arra várakozva, hogy részese lehet-e, ha nyer a csapat. Mindent megtett minden egyes edzésen azért, hogy elnyerje az edzők bizalmát. Mindez játéklehetőséget eredményezett. Történelmi élmény volt. Sokkal érettebbé tett. Ez volt az első VB-m, és az, hogy ilyen fiatalon megnyertem, a labdarúgás nagyjai közé emelt.
- Mit őrzöl emlékezetedben kulcsmomentumként Dél-Afrikával kapcsolatban?
- Először is még az utazás előtt azt a pillanatot, amikor Vicente del Bosque kihirdette a listáját. Ekkortól tudatosult bennem, hogy egy VB-n léphetek majd pályára. Másodszor a Honduras elleni bemutatkozásom napját. És harmadszor, azt a napot, amikor Andrés Iniesta gólt lőtt és magasba emelhettük a kupát.
- Emblematikussá vált a kép, ahogyan Iker Casillas az ég felé emeli a megszerzett trófeát...
- Nincs is felemelőbb ennél a képnél. Semmi kétség, hogy a döntőről sok kép maradt, de számomra a bemutatkozásom napjáról maradt meg egy emlékezetes pillanat. A második mérkőzésünk volt, Honduras ellen. Nagyon fontos pillanat volt számomra, amikor Del Bosque szólt, hogy be fogok állni. Fernando Torres helyére jöttem. Nem számítottam rá. Remek hír volt számomra, hogy a második meccsen pályára léphettem.
- Ez volt a nagy ugrás Mata gyors ám sikeres pályafutásában?
- Természetesen. Ott lehettem egy VB-n az én koromban, játszhattam és világbajnokká válhattam. Ez a végső cél valamennyi focista számára, és szerencsére én már a karrierem kezdetén elértem. Előretekintek, újabb nagy tornák döntői felé.
- Milyen volt a torna, a döntőig vezető út?
- Nagyon nehéz sorozat volt. Miután kikaptunk az első meccsen Svájctól, ahol a csapat többet érdemelt volna, Honduras ellen többet is értünk el, a Chile elleni meccs pedig nagyon kiélezett volt. Sorsdöntő. Ha nem nyerünk, kiesünk, ez pedig egy olyan országnak, mint Spanyolország, csalódás lett volna. Onnantól kezdve minden sínen volt. Kemény munkával megérdemelten felülmúltuk Portugáliát a nyolcaddöntőben, majd a negyeddöntőben Paraguayt és az elődöntőben Németországot. A szerencse is velünk volt. A döntőben, Hollandia ellen pedig érkezett Andrés, a zseni, és megszerezte nekünk a VB-trófeát.
- Milyen gyorsan változik a világ. Spanyolország kezdetben szenvedett az alacsonyabban jegyzett csapatok ellen, majd sokkal jobban játszott a végső szakaszban az ellenfeleinél.
- Ez igaz. Rossz példa a Honduras elleni meccs, ami máskor talán törést is jelentett volna. Amíg "El Guaje" (Villa) nem szerezte meg az első gólt, nagy nyomás volt rajtunk, mivel nem számítottunk rá, hogy elveszítjük az első meccset és meg kell nyernünk a következő kettőt. Ez a csoportkör volt a legnehezebb szakasz. Chile ellen mindent egy lapra tettünk fel. Továbbjutottunk, a körülöttünk támadt riadalom ellenére.
- Mit tanultál ezektől a rendkívül sikeres játékosoktól?
- A közvetlenségüket. Iker Casillas anekdotái nagyszerűek. Mindig azt mondta a meccsek előtt, hogy ideges, hogy szorítást érez a gyomrában. Megkérdeztem, hogy lehet ez még mindig, ezer meccs után is. Azt felelte, hogy mindig így van, és ha egy nap nem így volna, az lenne a baj. Kivételes helyzet, hogy olyanok vesznek körül, mint Xavi, Puyol és Iniesta.
- És mi az a sztori, ami leginkább megragadt benned?
- Az, ami minden este történt, ahogy összegyűltünk kártyázni és a meccsekről beszélgetni. Ezek voltak a legélvezetesebb pillanatok. Hallgattuk Ikert, Xavit és Reinát. Azonkívül, hogy profi focisták, profi kártyások és játszani is remekül tudnak.
- Álmodtál volna mindarról, ami a Madridba érkezésetekkor történt, az emberekkel az utcákon?
- Azt a képet soha életemben nem felejtem el. Madridban mindenki az utcákra vonult. Olyasmi volt, amit korábban soha nem éltem át, és nagyon nehezen lesz megismételhető. Láttuk, ahogyan egy egész ország ünnepel 23 játékost, és mindazokat, akik megosztoztak ezen a sikeren. Felemelő érzés volt.
- Egy ilyen cím megszerzése után azt szokták mondani, hogy megelégedettekké váltok. Azóta eltelt egy év. Hogyan látod, mit jelentett ez a győzelem Spanyolországnak?
- Egyre jobb ízlelgetni, és ahogy múlik az idő, csak egyre zamatosabb. Míg ott voltunk, első személyben éltük át, élveztük, de nem tudtuk igazából, mit is élünk át. Most viszont, emberek a világ összes országából felismernek, mert spanyol vagy, és büszke lehetsz arra, hogy világ- és Európa-bajnok lettél. Ez valami olyasmi, ami örök emlék marad.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.