Már majd egy éve annak, hogy felkerült a mezünkre ez a csillag.

Igen, és napról napra büszkébben viseljük. Sokat tettünk azért, hogy viselhessük. Ez a csillag egy egész élet kemény munkájának és álmainak jelképe.

Hányszor néztél már rá?

Mindig, amikor csak lehet. Odaszegezi a tekintetemet. Az egyedüli kivétel az, amikor kimegyünk a pályára, hisz akkor tudjuk, hogy ez semmit nem jelent, hisz a múltat jelképezi. De ha erre a mezre nézünk, ez az első dolog, ami a szemünkbe ötlik.

Megváltoztatta az életedet ez a csillag?

Nem. A címek nem változtathatják meg az embert. Átéltünk jó néhány feledhetetlen pillanatot, és kivételezettnek érzem magam, hogy ilyen hihetetlen élményekben lehetett részem, de nem tölthetjük az egész napot azzal, hogy arra gondolunk, amit már elértünk.

Hányszor nézted még a johannesburgi döntőt?

Sokszor, négyszer vagy ötször, és mindig felkavart. Múlnak az évek, de az érzés, hogy egész országot boldoggá tettünk, nem változik. Nem tudom szavakkal leírni, milyen érzés volt boldognak látni az embereket, tudni, hogy ennek nagyrészt magam is oka vagyok.

Sokat sírtál?

Nem, nem. Nem szoktam sírni a boldogságtól, mosollyal fejezem ki az érzelmeimet.Vannak más pillanatok az életben, amik sokkal inkább alkalmasak a könnyekre. Nem sírtam, de nagyon meghatódtam.

Hol van a kék, 15-ös számú mezed a döntőről?

Otthon. Van egy vitrinem tele a csapattársaim cipőivel, mint például Ronaldo, Zidane, Beckham és Raúl, valamint pár póló, mint például az EB-döntőé, az első bajnokimé és a VB-é, ami ennek a kis otthoni múzeumomnak az ékköve.

Azt ígérted, csináltatsz egy tetoválást a világbajnokság emlékére.

(Nézegeti a karját, közben nevet) Azt mondtam, mert akkor így gondoltam, és nem tudom, mit tegyek. Szeretem betartani, amit ígérek. Keresek majd egy diszkrét helyet, ahova tehetek tetoválást. Mindenesetre ez valami olyasmi, amit a lelkedbe zárva tartasz.

Mi jut eszedbe, amikor meglátod Andres Iniestát?

Én egy különleges vonzalmat érzek Andres iránt, mert mi már évek óta együtt játszunk. Minden alkalommal, amikor látom, emlékszem a góljára, és hogy mindenki fut utána. Spanyolország szerencsés, hogy olyan luxust élvezhet, hogy van egy Andres Iniestája.

Most mindenki más szemmel figyel titeket. A minap Piqué eltalálta labdával az arcodat az egyik edzésen, és azért, mert nem mondta azt nekded, hogy sajnálom, hanem csak feltette a kezét, az emberek már találgattak.

A labda Gerardtól? Én erre nem is emlékszem. Ezt csak most hallom tőled. Nem vagyok színész. Én is hibázhatok, másnak is lehet igaza, de én mindig kimondom, amit érzek. Nem tudom, hogyan kell színlelni, pláne egy személyes viszonyt. Ha azt mondom, hogy jó a hangulat a nemzeti csapatban, akkor azt azért mondom, mert ez az igazság. Nem vagyunk mindenkivel nagy barátok, de minden csapatban - beleértve a válogatottat is - emberek vannak, akik  egyesekhez közelebb állnak, mint másokhoz, de mindannyian tiszteljük egymást, és tudjuk, hogy mindenkinek ugyanaz a célja.

Egy esetleges vereség ezen az amerikai túrán magában hordozta volna azt a kockázatot, hogy az emberek azt mondják: "látjátok, hogy nem teszik oda magukat?"

Tudjuk, hogy így van. Azért jöttünk, hogy a szezon végeztével komolyan vegyük a játékot, tudván, hogy ennek a meznek milyen súlya van. Tudjuk, hogy vannak viták a futball világában, és az egyetlen ellenszer ellenük a győzelem. Ez elég közhelyesen hangzik, de a mondás arról, hogy Spanyolország nem játszik barátságos mérkőzéseket, mindannyiunk fejében nagyon egyértelmű.

Milyen területen javultál egy évvel ezelőtt óta?

Mindig elfogadom a kritikát is, mint a dícséretet. Tiszteletben tartom az egész világon. Belül pedig megvan a tapasztalatom, az az érettség, amit az ember a meccseken és a címeken keresztül szerezhet meg. Úgy érzem, sokkal érettebb vagyok, és azt hiszem, a gondolkodásom is megváltozott.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.