A Barcelonai Városháza adatai szerint 1996-ban 11.028 ember telepedett le a városban, közülük 99 érkezett Kasztília-La Manchából. Ezek egyike a 12 éves Andrés Iniesta Luján volt, aki focista szeretett volna lenni. Azóta meg is valósította ezt az álmát. Ma, 27 évesen, világbajnok és újdonsült édesapa.
Egy beteljesítetlen ígérete még most is akad: a Camino de Santiago zarándokút teljesítése. Elmondta:
- Hiszek a sorsban, hisz a dolgok úgy történnek, ahogy történniük kell. Hiszek Istenben is, de csak a kellő mértékig. Nem járok templomba.
Andrés Iniesta keresztnevét apai nagyapja után kapta. Fuentealbillában három Andrés Iniesta is van: a focista és két unokatestvére, apai nagybátyja, José Antonio fiai. Véletlen egybeesés, hogy anyai nagyapját is Andrésnek hívták. Andrés Luján egy bárt tartott fenn a városban, amit a lányával együtt vezetett, tíz évvel ezelőtt zárták be. Amikor Andrés gyerek volt, az apja három hónapig spórolt, hogy vehessen neki egy Adidas Predator cipőt. Akkoriban a kis Andrés a "pályán" játszott, így hívták Fuentealbilla sportcentrumát, a betonpályájával, két futsalkapuval és két kosárral. Nyolc éves koráig játszott ott, amikor is megfelelt az Albacete kölyökcsapatának felvételijén.
- Fontos számomra Albacete. Sok dolgot lehet mondani, de ez az igazság. Az apám számára az Athletic a fontos, számomra pedig az Albacete, és a Barça, a második csapatom. Hétvégenként mióta a kölyökcsapatban játszottam, mindig első osztáyú meccseket szerettem volna látni az Albacetével. Jó év volt, akkor jutott fel a csapat. Együtt ünnepeltem a várossal. Egyszer fel is dühödtem azon, hogy a Barcelona hét gólt lőtt az Albacetének.
Iniesta az Albacete ismeretlen játékosa volt mindaddig, míg a Brunete Torna legjobb játékosává nem választották, ami a Barcelona figyelmét is felhívta rá. Azonban akadt egy probléma. Akkortájt legalább 14 évesnek kellett lennie egy játékosnak, hogy a La Masía edzőközpontjába kerülhessen, Andrés pedig csak 12 volt. A klub elmagyarázta a szülőknek, hogy különös figyelmet fordítanak a gyerekre, és tartogatnak számára egy helyet három év múlva. Néhány hét múlva viszont egy újabb hasonló korú gyerek, Jorge Troiteiro is szóba került a La Masíanál, és apja kérésére elfogadták felvételét. A klub ezután elhívta Iniestát is Fuentealbillából, hisz így legalább ők ketten egy társaságot alkothatnak.
A Brunete Torna legjobb játékosának járó díj magában foglalt egy látogatást Tarragona híres parkjába, a Port Aventurába, így José Antonio Iniesta összekötötte ezt az utazást a La Masía felkeresésével, amely híres volt utánpótlás-neveléséről.
- Jó benyomást tettek ránk, nehéz volt nemet mondani. De mivel olyan fiatal voltam, azt is elmondták, hogy nagyon nehéz lenne távol lenni a családomtól, és hogy jövőre is vsszajöhetünk. Az ajtók nyitva maradtak számunkra, és úgy döntöttünk, hazamegyünk.
Az volt a terv, hogy nem is tér vissza, legalábbis abban az évben már nem. Andrés anyja nem akarta elengedni a fiát Barcelonába, de a férja meggyőzte, hogy ez a legjobb döntés fiuk sportpályafutása szempontjából.
- Az apám azt mondta, néha csak úgy betoppan a nagy lehetőség az életbe, mire azt mondtam, nem akarok menni. Ennek ellenére tovább gondolkodtam apám tanácsán, amikor az ágyamban feküdtem egy Laudrup és egy Guardiola poszterrel a fejem körül. Egy napon aztán azt mondtam apámnak: "Apa, hívd a Barcelonát!" Apám pedig már hívta is őket.
Andrés egyike lett annak a 99 fiatalnak, akik 1996-ban Katalóniába mentek, hogy megvalósítsák az álmukat.
Az odaút pokoli volt. Andrés a szüleivel és az anyai nagyapjával egy sötétkék Ford Orionban utaztak Barcelonáig, és Andrés folyamatosan sírt.
- Tortosában megálltunk enni. Senki sem evett. Az anyám sírt, apám nem volt éhes, nagyapám próbált életet lehellni belém, de én se tudtam enni. Rá se néztem az ételre... Másnap iskolába mentem, a szüleim odajöttek hozzám, és azt mondták: "Itt várunk rád, amikor végzel." Amikor végeztem, már elmentek. Ez volt a legjobb módja annak, hogy ne nyújtsák tovább a kínlódást.
15 naponta ez mindig megismétlődött. A szülők szombaton érkeztek, hogy lássák a fiukat, vasárnap este pedig azzal hagyták ott a La Masíában, hogy másnap visszajönnek és elviszik az iskolába. Andrés pedig tudta, hogy másnap egyedül kell iskolába mennie. Azokon a hétvégéken, amikor a szülei nem jöhettek, egy az edzőközpont fiataljaiért felelős ember vitte magával, moziba, meccsre vagy épp egy kis beszélgetésre.
Iniesta egyedül érezte magát, csupa idősebb között.
- Troiteirót és engem kivéve nem volt ott több gyerek. Víctor (Valdés) vigyázott ránk, és nagyszerűen bánt velünk.
Napjainkban a gyerek, aki megvalósította álmát a Barcelonánál, egy utca névadója és 140 hektár borszőlő tulajdonosa Fuentealbillában. Szeptember első hetében az Iniesta-család első szüretére készül, és remeknek kell lennie, hisz a szőlő sok törődést igényel, és senki nem törődik vele többet, mint Andrés.
- Az apám és a fivéreim ezen dolgoznak. Vettünk egy birtokot, amit úgy neveznek, hogy Carril de Iniesta (Iniesta Út), mert a Fuentealbillából Iniestába, egy Cuenca melletti városba vezető út itt halad keresztül. véletlen egybeesés, de nem is lehetne jobb nevet találni a birtokomnak, nem igaz? Szeretem ezt, tanulom a dolgokat, teljesen más világ.
Jelenleg azonban Andrés Iniesta számára a legfontosabb Valeria, első gyermeke.
Iniesta egy fából készült ikerházban él Sant Just-ben, egy Barcelona szomszédságában található munkásvárosban. Élhetne egy kastélyban, a tengerparton, vagy épp a legjobb környéken, Pedralbesben. 2000-ben, amikor aláírta első szerződését a Barcelonával, apja vette kezébe a dolgok irányítását, és nem engedte neki, hogy máshol vegyen házat. Miután Andrés apává vált, költözni szeretne. De nem túl messzire.
- Mindenki boldog, és ez engem is boldoggá tesz. Boldog vagyok azzal, amilyen vagyok. Szeretem a sajátjaimat, szeretem csendben tenni a dolgokat, és a lehető legjobban élvezni mindent. Több mindent megtartok magamnak, mint amennyit kimondok, így szeretek élni. Nem szeretek a figyelem a középpontjában állni, bár néhányszor azt kell tennem. Oly sok mindenem van, hogy muszáj boldognak lennem. Ahogy a pályán játszol, megmutatja, milyen is az életed.
- Fuentealbillai vagyok, Albacetében születtem, de éppoly katalánnak érzem magam, mint bárki más. Több időt töltöttem itt, mint Albacetében, és mindkét helyet sajátoménak érzem. Itt nőttem fel, és szerencsés vagyok: Barcelona és Katalónia megadott mindent nekem és a családomnak, és úgy érzem, úgy érezzük, hogy katalóniaiak vagyunk. Tudom, hová valósi vagyok, és hogy honnan jöttem.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.