FIFA.com: - Milyen érzés, hogy január 10-én az Aranylabda Gálán beválasztották a 2010-es év álomcsapatába?

Gerard Piqué : - Nagyon boldoggá tett. Tudom, hogy a labdarúgásban minden nagyon gyorsan történik, és ezért tisztában vagyok vele, mennyire szerencsés vagyok, és minden egyes percet szeretnék élvezni. Ráadásul az, hogy a játékostársaim szavaztak rám, igazi elismerést jelent számomra.

- Önt is beleértve hat Barça-játékos található ebben az álomcsapatban, öten közülük a klub utánpótlásából kerültek ki.

- Az a tény, hogy öt játékos is a La Masiából érkezett, nagyon fontos, mert ez azt jelenti, hogy azok, akik a saját nevelésű játékosok mellett tették le a voksukat, most learatják a kiérdemelt jutalmukat. Ezenkívül a Barcelonának nem kellett fizetni értük, hogy ideszerződjenek, és most a világ legjobb játékosai között vannak. Ez nagyon sokat jelent a klubnak és a szurkolóknak is, akik jobban kötődhetnek ezekhez a játékosokhoz, hisz saját nevelésűek.

- Véleménye szerint mi a La Masia titkos fegyvere?

- Mindenekelőtt azok a labdarúgó szabványok, amelyeket hangsúlyoznak, a labdajáratás, kockáztatás nélkül, labdavesztés nélkül, mindig a megfelelő passzt választani, és tökéletesen kontrollálni a játékot. És a személyes értékek, azt tanítják, hogy nem csak a labdarúgásból áll minden, hogy őszintének kell lenni, szorgalmasnak, és jó barátoknak a pályán.

- Gondolja, hogy az, hogy oly sok ifiből felkerült játékos szerepel az első csapat keretében, kulcsfontosságú lehet a klub mostani sikereiben?

- Bizonyosan, hisz tetőtől talpig ismerjük egymást. A jó öltözői hangulat ennek közvetlen eredménye. És ami a labdarúgást illeti, az eredményeink önmagukért beszélnek.

- Szokatlan módon elhagyta a Barcelonát, majd később visszatért. Mit gondol, miért nem mentek olyan jól a dolgok a Manchester Unitednél, mint most a Barçánál?

- Csak 17 éves voltam, amikor csatlakoztam a Unitedhez. Sokat fejlődtem, miközben az első csapat keretében olyan játékosokkal készülhettem, mint Wayne Rooney és Rio Ferdinand. Azt hiszem, túl fiatal voltam, és olyan játékosok álltak előttem a sorban, akik a világ legjobb középhátvédjei, Rio és Nemanja Vidić, Sir Alex Ferguson őket többre értékelte. De egy nagyon jó élmény volt, még mindig jóban vagyok az edzővel és a volt csapattársakkal, és azt hiszem, nagyon hasznos időszak volt.

- Ezután visszatért a Pep Guardiola által irányított Barcelonához. Mitől ilyen különleges edző ő?

- Az teszi különlegessé, hogy meg tudja értetni velünk a játékot. Nem csak utasításokat ad, meg is magyarázza, mit miért tegyünk. Ez pedig jobb futballistává tesz bennünket, mert megtanuljuk, mi is van az utasítások hátterében. Mindent érthetővé tesz.

- Guardiola új módszereket is hozott, mint például megszüntette azt a gyakorlatot, hogy a játékosok mérkőzések előtti éjszakát szállodában töltötték.

- Más a gondolkodásmódja, és mindig következetes, jó és rossz időkben egyaránt. Szeretem benne azt, hogy még ha a csapat nem is nyer, és kritikákat kap, kitart az elvei mellett. Ő egy olyan edző, aki nem hagyja, hogy a körülmények diktáljanak neki, és hisz önmagában.

- Mit tudna mondani Guardiola taktikai érzékéről?

- Egy csomó taktikai variációt alkalmaz. De akárhogy is állunk fel, mindig ragaszkodunk a Barça labdarúgó filozófiájához, ami a labdabirtokláson és labdajáratáson alapszik. Ezt vesszük alapul, és erre sokféle módon építhetünk, felállhatunk három vagy négy védővel, vagy változtathatunk a középpálya szerkezetén, hiszen mindannyian tudjuk, mit kell tennünk. Ez ad nekünk erőt.

- Kétségtelen, hogy a 2010-es év felejthetetlen a pályafutásában. Mi volt személy szerint Önnek az év csúcspontja?

- A Világbajnokság döntője a spanyol válogatottal, ehhez kétség sem fér. Az egész ország összefogott, ami elég hihetetlen, de labdarúgás képes volt ezt elérni, és mi voltunk azok, akik ezt megvalósították. És nem csak erről van szó, az egészről, ami körülvett: hogy Dél-Afrikában egy egész hónapig együtt voltunk, rengeteg emberrel találkoztunk, megismertük a csapattársakat, akiket lehet, hogy nem ismertünk korábban, de végül egyre közelebbi barátok lettünk.

- Miután 23 éves korára már szinte mindent megnyert ebben a sportágban, hogyan tud motivált maradni?

- Egyszerűen visszaemlékszem azokra a pillanatokra, amikor megnyertem valamit, hogy milyen boldog voltam, hogy éreztem magam. Próbálom mindig megőrizni a fejemben ezeket, így meg is tudom ismételni őket. A győzelem egy szép érzés, és hiányzik, ha veszítesz. Ez az, ami motivál.

- Miután megnyerték a VB-t Dél-Afrikában, Spanyolország teljesítménye kissé hullámzóvá vált. Mit gondol, miért?

- Figyeljen, a 2012-es EB selejtezőin igazán jól játszottunk, és megnyertük az összes meccsünket. A vereségek Argentína és Portugália, két nagy futballnemzet ellen csúsztak be. Azt hiszem, ha volt valaha is olyan, hogy megengedhettük magunknak azt a luxust, hogy kikapjunk, az most volt, hiszen mi vagyunk a világbajnokok, és ezek csak barátságos meccsek. Igaz, a 4-1 és 4-0 nem elfogadható eredmény számunkra, és arra törekszünk, hogy biztosan ne történjen meg újra ilyesmi.

- Ön az egyik legaktívabb a spanyol válogatottban, ha a Twitterről van szó. Mennyire fontosak a közösségi hálózatok egy XXI. századi labdarúgó karrierjében?

- Ez egy jó eszköz arra, hogy fenntartsuk a kapcsolatot a rajongókkal. Azt hiszem, pozitív dolog, hogy így egy kicsit többet megtudhatnak rólunk, és észreveszik, hogy nem csak a pályán létezünk.

- Maradjunk ennél a témánál, tisztázna egy vitatott kérdést? Mit jelent a "moc, moc" kifejezés?

- Ó, ez igazából nem jelent semmit. Ez egy olyan kifejezés, amelyet én és a barátaim, Puyol és Cesc használunk a Twitteren, csak annyit jelent: "Gondolok rád." Ez azért is van, mert Cesc Londonban él, és néha úgy érezzük, mintha nagyon messze lenne. Ez egy módja annak, hogy szorosabbra fűzzük és megtartsuk a barátságot.

- Mit szeret a labdarúgáson kívül?

- Szeretek sok időt tölteni a gyermekkori barátokkal, azokkal, akiket egész életemben ismertem, és akikkel önmagam lehetek. Ezen kívül szeretek moziba menni, olvasni, számítógépezni. Nem nagyon különbözök az átlagos mai fiataloktól.

- El tudja képzelni, hogy egy nap ismét elhagyja a Barcelonát?

- Ez az otthonom, mindig is itt akartam játszani. Ez az egyik legjobb, ha nem a legjobb csapat a világon, és roppant tehetséges csapattársaim vannak. Nem tervezem, hogy elhagynám.

- Az Azulgrana hátsó alakzatának tagjaként mennyire könnyíti meg a helyzetét, hogy a csapattársak olyan sokat birtokolják a labdát?

- Épp az, hogy olyan sokat van nálunk a labda, gyakran bonyolulttá teszi a dolgunkat. Sokkoló lehet, ha egyszer megszakad a dominanciánk a játékban. A probléma az, hogy az ellenfelek váratlan ellentámadásokra építenek, így soha nem lankadhat a koncentrációnk.

- Végül, elárulná nekünk, ki volt a példaképe kiskorában, és kire néz fel a jelenlegi mezőnyből?

- Emlékszem, régebben láttam a Real Madridban Fernando Hierrót, és csodáltam őt, annak ellenére, hogy az örök riválisunknál játszott. Jelenleg több olyan játékos is van, akire felnézek, Ferdinand és Vidić például, valamint Carles Puyol, aki nagyszerű barát, és követendő példa.
 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.