Hírek : Jorge Vilda: Elszántságunk és lelkesedésünk VB-bronzot ért |
Jorge Vilda: Elszántságunk és lelkesedésünk VB-bronzot ért
repens 2010.12.30. 13:11
Az Európa-bajnokságot nyerő és VB-bronzot szerző spanyol női U-17-es válogatott edzője, Jorge Vilda is nyilatkozott év végén a Szövetségi Rádiónak.
- Az első évem edzőként igazán pozitívan sikerült, figyelembe véve az EB-n nyújtott teljesítményünket, na és a VB-bronzérmet Trinidad és Tobagóban, valamint azt, hogy ősszel az EB-selejtezők elitkörébe jutottunk. Nagyon boldog és elégedett vagyok a sikereinkkel. Az az igazság, hogy az U-17-es csapat 2010-ben nagyon erőssé vált. Összességében 14 meccset játszottunk, és csak egyet veszítettünk el, egy másik pedig döntetlen lett, így az összkép nagyon pozitív.
A tavaszi elit-selejtezőkörben az első meccsünket Dánia ellen játszottuk, kétségkívül ők voltak a legjobb csapat a három ellenfelünk közül. Az U-17-esek szenzációsan játszottak, nagyon nagy eredményt értek el (5-1), tudták, milyen fontos, hogy győzelemmel kezdjenek. A második meccsen, Belgium ellen máris kivívtuk a továbbjutást, és ez egyben lehetőséget is adott arra, hogy Svájc ellen több játéklehetőséget kapjanak azok a játékosaink, akik kevesebbet szerepeltek.
Az Európa-bajnokságon, Nyonban nem vártam, hogy aranyat nyerünk, de a cél mindig az, hogy úgy játsszunk, hogy bajnokok legyünk. Mindig az járt az eszemben, látva az eredményeket és a csapat fejlődését, hogy valami fontosat érhetünk el. Miután az elődöntőben 3-0-ra nyertünk Hollandia ellen, és miután Írország legyőzte Németországot, tudatosult bennünk, hogy nagyon közel vagyunk a címhez.
Trinidad és Tobagóban kiütéssel kezdtünk, de úgy emlékszem a meccs első negyedórájára, mint a legrosszabb perceinkre a VB-n. A csapat kissé ideges volt és leblokkoltak, azt hiszem, a hőmérséklet is zavarta őket, több mint 30°C fok volt és magas páratartalom. És ráadásul a csapat, akikkel szemben álltunk, a világ élvonalába tartozott. Amíg a csapat nem szerezte meg az első gólt, és nem hitte el, hogy nyerhet, rosszul játszott. Összeszedték magukat a lányok, és 3-0-val zárult a félidő. Azt hiszem, az eredmény nem tükrözi a pályán történteket, annak a négy gólhelyzetnek az eredménye, ami előttünk kínálkozott, de a lényeg a nagyszerű védelmünk és kapusunk volt. A csapat rengeteg önbizalmat szerzett ekkor, és ez nagyon lényeges volt a VB hátralévő mérkőzései szempontjából.
A Dél-Korea elleni elődöntő volt talán a legrosszabb pillanat az évben, ez volt az egyetlen vesztes meccsünk idén. Dehát a világbajnokok ellen veszítettünk. Reménykedtünk, és szerettünk volna döntőt játszani... A csapat gyorsan magához tért, és változatlan lelkesedéssel küzdöttek a 3. helyért.
A Világbajnokságon a koncentráció mellett legalább olyan fontos volt a válogatott emberi oldala. A 21 játékos mellett ott állt egy több mint tízfős küldöttség, és bizonyítottuk, hogy egy közösséget alkotunk mind, mind ugyanazért küzdünk. Nagyon figyeltünk a csapat személyzetére, a nap 24 órájában készen álltunk, mindenki próbált hozzátenni valamit a sikerhez. Természetesnek tűnt, hogy a VB-ért küzdünk, mindenki komolyan és kitartó lelkesedéssel dolgozott, és ez végül bronzot ért.
A bronzérem, és persze az EB-arany volt az év két legszebb pillanata. De sok nagyszerű pillanat akadt az érmek elnyerésén kívül is, például a brazilok elleni győzelem. Harmadikok lettünk a világon nagyszerű focival, a saját játékfilozófiánkkal és módszerünkkel. Sok cikk jelent meg rólunk a médiában, megéreztük a VB hangulatát, és edzőként ez nagyon büszkévé tett.
Trinidad és Tobagóról hazaérkezve rögtön az új csapatra koncentrálhattunk, jött az EB-selejtezők első köre Hollandiában, és tudtuk, ha nem jutunk be az elitkörbe, egy év virtuálisan kiesik számunkra. Tudtuk, ez milyen fontos, és egy másodpercre megpihentünk. A meccsek során egyre nehezebb ellenfelekkel kerültünk szembe. Tudtuk, hogy az első meccsen, Grúzia ellen minél több gólt kell lőnünk, hátha a végén a gólkülönbség dönt az első helyről. Az első célunkat elértük, méghozzá 13 góllal. A második ellenfél, Fehéroroszország, nagyon versenyképes, hátul nagyon masszív csapat volt, nehéz volt ellenük gólt szerezni. A második meccsen 2-0-ra nyertünk, és tudtuk, hogy a harmadik, döntő meccsen azzal a Hollandiával játszunk, akik sokat fejlődtek az elmúlt évben, gyors és technikás játékosokkal. Olyan meccsre számítottunk, ahol nagy lesz a nyomás, és sikerült felülmúlnunk őket. Az ellenfél kapujától a sajátunkig mindenütt küzdöttünk és sikerült a végéig megtartanunk az előnyünket, így továbbjutottunk.
A női foci nagyobb hangsúlyt kapott a médiában, így aztán az ifjúsági és iskolai sport szintjén több lány kezd érdeklődni a játék iránt. Azt hiszem, ehhez kicsit mi is hozzájárultunk, és a játékosok büszkék lehetnek erre.
|