- Néhány nappal Karácsony előtt, az év vége közeledtével eljött az ideje annak, hogy sorra vegyük a 2010-es évben történt változásokat a fiatalabb kategóriákban.
- A mérleg a köztudatban jó, számos kitűnő eredményt értünk el, sokat adunk a képzésre, és a játékstílusra. Fontos a klubokban a játékosok fejlődése érdekében végzett munka, próbálunk alkalmazkodni, és mindig a legjobb formánkat, a stílusunkat és a játékmodellünket nyújtani, amely az egész Szövetséget, annak minden válogatottját jellemzi. A technikai szakemberek újak, az én utam is csak két és fél évvel ezelőtt kezdődött, azon vagyunk hogy egyesítsük ötleteinket, habár ennek vannak árnyoldalai is.
- Mint azt már korábban is említettem, az idei év sok változást hozott. Anélkül, hogy messzebbre mennénk, az évet az U-19-es válogatott élén kezdtem meg, de már az U-21-esek vezetőedzőjeként fejeztem be.
- Az idei évnek reményekkel telve kezdtünk neki, és volt néhány nagyon fontos mérkőzésünk, de a legfontosabb az Alsó-Normandiában rendezett Európa-bajnokság volt. Ahhoz, hogy odáig egyáltalán eljussunk, meg kellett bírkóznunk a törökországi kvalifikációs minitornán ránk háruló feladatokkal. Ez úgy hangzik, mintha valami távoli és kevésbé jelentős dolog lenne, de ez a torna nagyon bonyolult volt, több jó képességű játékosból álló csapattal, akik elődöntősök voltak a korábbi U-17-es Európa-bajnokságon. A csapat eleget tett az elvárásoknak, nagyon versenyképesek voltunk, úgy játszottunk mint egy összeszokott csapat, és rendkívüli eredményt értünk el, kvalifikáltuk magunkat.
- A sorsolást követően megkezdtük a normandiai partraszállást, ahol 15 napig tartó intenzív játékot mutattunk, és ahol úgy hiszem, hogy Spanyolország olyan csapat lett, amely a legjobban játszott, de a labdarúgásban, amikor döntőbe kerülünk bármely korosztályban, nagyon kis dolgok dönthetnek, hogy az élen vagy a mezőny végén zárj (főként a fiatalabbak között).
- Különlegesen nagyszerű emléknek tartom az Európa-bajnokságot, az egész csapat, a fiúk és az egész kiállásuk magas szintű volt. Azt kaptuk, amit vártunk: ez a stílus, ez a játékforma az, amelyet akkor is elismernek, ha Franciaországba, vagy más országba megy valaki. Ez a felismerés az, amely boldoggá tesz minket, és ha ezek után az elődöntőbe, a döntőbe kerülünk, vagy a csoportkörben kiesünk, kevésbé lesz fontos, mert megmutattuk, hogy mit tudunk, és sikerült bátorságot öntenünk ezekbe a kölykökbe.
- Az U-19-es Európa-bajnokság után következett a változás és megkezdtem az U-21-esek vezetését. Azt a különleges munkát kellett folytatnom, amelyet korábban Juan Ramón (López Caro) végzett. De a kvalifikációs szakasz közepén voltunk és hátrányunkra szólt, hogy Hollandiában elvesztettük a mérkőzést. Nagyszerű csapatunk volt, kitűnő játékosokkal, akik az egész csoportkör alatt magas szintű játékot mutattak, és elkötelezték magukat, hogy az összes mérkőzést megnyerik, amely még előttük volt.
- Az első állomás Finnországban volt, és tovább bonyolította a helyzetet, hogy nem tudtunk többet elérni egy döntetlennél, annak ellenére, hogy számtalan lehetőségünk lett volna rá. De egy edzőnek meg kell vizsgálnia, számításba kell vennie az eredményt, a formát. Beszéltem a srácokkal és azt mondtam nekik, hogy ha továbbra is azon az úton haladnak amelyen elindultak, azzal az elszántsággal és azzal a vággyal, hogy kivívják a kvalifikációt, akkor meg is fogják kapni, maradjanak nyugodtak.
- Már nem lehettünk csoportelsők, de még mindig továbbjuthattunk, mint legjobb csoportmásodikok. Két mérkőzésünk volt még, az első hazai közönség előtt Hollandia ellen, és egy Lengyelország ellen, de a legfontosabb dolog az volt, hogy magunkat adjuk. Mind a két mérkőzés nagyon intenzív volt, nagyon koncentráltak és elszántak voltunk, mert tudtuk, hogy a saját kezünkben van a sorsunk, ki kell használnunk a hazai pálya adta előnyöket.
- Végül sikerült és a rájátszás következett, ahol Horvátország volt az ellenfél. Spanyolország sokkal szabadabb és magasabb szintet nyújtott, amely a 2011-es Dániában megrendezésre kerülő Európa-bajnokságra szóló jegyet jelentett. A végső siker, hogy ez a csapat felnőtt, megérett és mint csapat nagyon jól működnek együtt.
- Úgy hiszem látszódik, hogy csapatként erősebbek lettek, és tudatosult bennük, hogy képesek nagy dolgokra, és ez a legfontosabb.
- Nem mondhatnám el ezeket anélkül, hogy ne térnék ki César Azpilicuetára, mert az ő sérülése nagyon szomorú hírként ért minket, az egész csapatot. Talán a legérettebb, legkötelességtudóbb, és nagyon jó képeségú játékos. Most a legfontosabb, hogy egy ilyen súlyos sérülés után is tudjuk, hogy sikeres lehet, és ha felépül, tárt karokkal fogjuk várni, ahogy visszatér régi formájához, és hasznunkra válik.
- Az előttünk álló, nagyon várt év legfontosabb célkitűzése, hogy megnyerjük az Európa-bajnokságot és kijussunk a következő Olimpiai Játékokra, ám ennél is fontosabb, hogy a csapat értékeit kiemeljem, az elkötelezettségük és az egység az, amellyel eddig eljutottunk. Emellett van egy játékstílusunk, amelyet szeretnék továbbfejleszteni.
 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.