Iniesta interjú
dieciseis 2010.12.23. 20:22
Andres Iniestával emlékezünk vissza a világbajnokság döntőjére, és hogy mi is történt utána.
Hamarosan hat hónap telt el azóta a nap óta. Van valami határozott elképzelésed, mit is jelent az a gól, amit elértél?
Nos... Az az igazság, már akkor egész jó elképzelésem volt erről, amikor befejeződött a meccs és láttam, hogy végül megnyertük a vb-t. Valami nagyon fontos volt. Az a gól és az a cím mindörökké része a spanyol futball történelmének, és persze a szurkolóinkénak. Mindig emlékezni fognak rá, még sok-sok év múltán is.
Ez a gól egyesítette az egész országot, mi több, 40 millió ember - Madrid, Barca, Sevilla vagy Valencia rajongók - tolongott ki az utcára vörös mezben, kiabáltak és ugráltak. Egyetlen politikus, vagy filmsztár vagy énekes sem képes elérni ezt...
(Nevet) Úgy éreztük, a szurkolók teljesen velünk voltak a világbajnokság alatt, még Dél-Afrikában is. A hangulat tele volt soha nem látott reménnyel és jó érzésekkel. Meg voltunk róla győződve, hogy meg lehet ezt nyerni. Nagyon különleges dolog, hogy olyan sok ember vesz körül, legyen szó csapattársakról, barátokról vagy több ezer szurkolóról. Soha nem fogom elfelejteni ezt az érzést.
Hányszor nézted vissza a gólt?
Uff! Nagyon sokszor! Megvan a számítógépemen, soha nem fogom megunni a nézegetését. Minden alkalommal, amikor visszanézem a világbajnokságot a tévében, vagy az összefoglalót, hogy mi történt a sportvilágban 2010-ben, akkor előveszem. És látom, hogy szeretnek kezdettől fogva. Ez valami olyan dolog, ami mindig jelen lesz az életemben.
Kik voltak az elsők, akik megöleltek a csapattársaidon kívül a végső sípszó után?
A családom. A húgom, a bátyám és a barátnőm volt ott, amellett, hogy néhány barátomat is meghívtam. Amint a meccs véget ért, megkerestem őket a lelátón. Mikor megtaláltam őket, boldogok voltak. Aztán otthon elhívtak magukhoz, ott voltak a nagyszüleim, a család többi tagja és a barátok is. Mindenki ünnepelt. Én nagyon család-orientált vagyok. Mindig ők az elsők, akivel beszélek egy fontos mérkőzés után.
Te egy félénk személyiség vagy. Ez a gól változtatott az életeden? Zapateróval [a spanyol miniszterelnökkel] még viccelődtél is: "ha tudtam volna, nem lőttem volna be".
(Nevet) Külsőleg a élet napról napra megváltoztatott, de tudtam, hogy ez elkerülhetetlen. Akár hajlandó voltam rá, akár nem, közvetlen főszereplője voltam egy nagyon fontos eseménynek, ami óriási hatással volt rám. Belsőleg nem annyira. Ez valami olyasmi, hogy nagyon boldog vagyok, de ugyanaz a személy, aki mindig is voltam.
A gólod mellett mi másra emlékszel még arról a történelmi napról?
Egy csomó dologra, de inkább azokra a napokra, amikor a vb-t követően visszatértünk Spanyolországba. Ez engem nagyon megérintett, hogy ennyi ember volt ott mezben, táblákkal, zászlókkal, sugárzott mindenből a boldogság Madrid utcáin. Ezek megfizethetetlen pillanatok voltak.
Van esetleg bármilyen újságod vagy magazinod azokról a napokról, vagy nem gyűjtögetsz ilyesmit?
Gyűjtöm az emlékeket. Van egy kis múzeum a házamban (nevet). Egy futballista pályafutása nem tart sokáig, és amikor majd nyudgíjas leszek, ott lesz előttem, hogy visszanézzem azokat a dolgokat, amiket tettem, vagy amire már nincs időm. Azt hiszem, jó emlékezni a jó dolgokra, a tapasztalatokra, erre-arra, amiket átéltem. Az újságok és magazinok címlapja, a képek... és az összes eltett album. Nem is tudom, mennyi van! Vannak képek a karrierem legfontosagbb pillanatairól, a szüleim házáról, a nagyszüleimről. Mondtam, ez olyan, mint egy múzeum (nevet).
Mindig a kezdőben voltál Luis Aragonesnél éppúgy, mint del Bosquénél. Mi a legjobb és legrosszabb tulajdonáguk?
Én inkább nem beszélnék arról, mi bennük a jó és a rossz. Mindkettőnek megvannak a maga sajátosságai, a maguk módján ezdők és a maguk módján emberek. Sokat tanultam mindkettőjüktől. És fontos címeket nyertem Spanyolországnak mindkettőnél.
Te vagy a három Aranylabda-várományos közül az egyik. Mit gondolsz, nyerhetsz?
Nem tudom. Ez egy olyan díj, amiről az emberek szavazás útján döntenek, így nem tudjuk irányítani. Természetesen nagyon boldog lennék, ha nyernék, de nem tagadom, nem vagyok a megszállottja.
Ki volt a gyerekkori példaképed?
Michael Laudrup. Ő volt mindig a tükröm, amelyben én már láttam magam. Amikor gyerek voltam, néztem valamennyi játékost. Csodálatos volt látni, ahogy a labda szinte beszorult a lábai közé. Én is utánoztam a mozgását.
Te vagy a FIFA 11 videójáték arca. Hogy megy a játék?
Nagyon jól. Egy kicsit rabja vagyok az ilyen tipusú játékoknak. Amikor van egy kis időm, szeretek játszani.
Mi a csengőhangja a mobilodnak?
Általában néma, mert nem szeretem, hogy hangja van. De ha van egy csengőhangom, az akkor is az Estopa, akik nagyon jó barátaim.
Tavaly belevágtál a borászkodásba. Hogy megy?
Jól, ez egy nagyon nagy projekt. A cél a minőségi bor, legyen fehér vagy vörös. Lépésről lépésre haladunk, és ha látjuk, hogy megy, szeretnénk exportálni őket.
|