Hírek : Történelmi tripla - Interjú Xavival az Aranylabdáról |
Történelmi tripla - Interjú Xavival az Aranylabdáról
repens 2010.12.09. 17:01
Xavi 11 évvel ezelőtt érkezett a Barçába, Iniesta 12 évvel ezelőtt került kapcsolatba a spanyol csapattal, míg Messi Argentínából került 13 évvel ezelőtt a Barcelonához. Egy gyermek mindig az álmait kergeti. Soha nem gondolták volna, hogy január 10-én Svájcban a világ három legjobb focistája között lehetnek. 208 válogatott edzője és kapitánya, valamint a világ 154 újságírója döntött úgy, hogy ez a három játékos, Xavi, Messi és Iniesta harcolhat tovább a FIFA 2010-es Aranylabdájáért. Az elPeriódico.com interjút készített Xavival.
- Mennyire fontos az, hogy a Barça három játékosát választották?
- Nos ez a Barcelona, az itt uralkodó filozófia győzelme. Ugyanúgy örülnék, ha Andrés (Iniesta), Leo (Messi) vagy én szerezném meg a címet a csapatnak. Ez egy példa nélküli világméretű siker. Nagyon örülök a jelölésnek. De ez a siker az egész csapaté. Nem csak hármunké, hanem Pep-é is, aki három éve dolgozik velünk. És még sok más emberé is. Már Guardiola is megmondta: az Aranylabda az FC Barcelonáé, a mi sportfilozófiánké. Sokan vannak akik megérdemlik ezt a díjat, nem csak mi. Bizonyos értelemben, mi hárman azt a futballstílust visszük tovább, amelyet Cruyff, Charly (Rexach) és még sok más ember követett.
- Nem csak a címeket jutalmazzák ezzel a díjjal, habár meghódítottátok a La Ligát, és Iniestával Világbajnokok is vagytok. Más játékosok is nagy eredményeket értek el ebben az évben.
- Ez egy siker, de ugyanakkor azt is mutatja számomra, hogy egy ilyen díj kiosztásakor az igazságtalanság is felmerül. Más játékosok pont ugyanúgy megérdemelnék. Nem érdemelte meg Casillas, vagy Forlán és Busquets, vagy Piqué, Puyol, vagy Sneijder, aki háromszoros bajnok az Interrel? Rosszul érzem magam. De ugyanakkor elégtétel ez a Barcelonának. A csapat filozófiájának, annak, ahogy játszunk. A támadószellemünk, a középpályán a fölényes labdatartásunk, ezek kellenek ahhoz, hogy megnyerjünk minden mérkőzést.
- Úgy gondolod, hogy ez a díj csak magát a futballt díjazza, vagy van ennél sokkal magasabb jelentése is?
- Bizonyára van. Játszani kell, spekulációk és aljas módszerek nélkül. A futball igazságos a Barcelonával, és ezt nem azért mondom, mert ebben a csapatban játszom, vagy mert az Aranyladbára jelöltek ide tartoznak. Azt hiszem, hogy a Barça jó futballt képvisel a stílusával, a pályán mutatott viselkedésével. Természetesen nem azt mondom, hogy más módszerek nem jók. De a Barça vagy egy másik hasonló csapat győzelmének titka a jó futball.
- Három játékos ugyanabból a klubból, még szinte soha nem volt ilyen, kivéve a Milant a '80-as évek végén.
- Annak idején a Milan mindent elnyert. Arrigo Sacchi érája és az újítások bevezetése volt az az időszak. Most a Barcelona vette át ezt a szerepet. Pep újított, a csapat pedig egy világszintű példakép jelenleg és a mi hármunk jelölése is ezt erősíti.
- Belegondolva ez valami esztelen dolog.
- Természetesen. Két évig a jelöltek között voltam, és ami most történt, az néhány évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna. Sok ember azt mondta: "Ezt a címet neked kell elnyerned". Nem bánnám. Három évvel ezelőtt még csak a listán sem szerepeltem. Érted? Egyébként is, az a fontos, hogy ez az időszak az emberek emlékeiben él, a történelembe írtuk be magunkat.
- Beszélgettetek az öltözőben erről?
- Igen, nagyon boldogok voltunk, és egy képet is kitettünk magunkról, viccelődtünk rajta, Leo azt mondta: "Úgy tűnik benne vagyunk a pácban". Volt némi nevetés persze. Nagyon boldoggá tett minket.
- Guardiola is nyerhet, ahogy korábban van Gaal, Serra Ferrer vagy Rijkaard is.
- Igen, nagyon elégedett vagyok. Erősödnünk kell, nehéz időn vagyunk túl. Kedves, hogy jelenleg mindenki azt mondja, hogy milyen jó a Barcelona a futball számára. Korábban pont az ellenkezőjét mondták. Azelőtt nem használták a technikás játékosokat, csak kis szerepük volt, ahogy Andrés és én sem játszhattunk együtt. Hol vannak azok, akik korábban ezt mondták? Csakis a futballnak kell éljünk, hogy jó életünk legyen. Ha az ember közel van a tökéletessséghez, azzal a klubot, az itteni szellemiséget is támogatja és védi.
- A tézisetek az, hogy meg kell tartani a labdát.
- Természetesen. A futball a képzeletek és a tér játéka, és akinek a legjobban sikerül a játékot értelmezni az a legjobb játékos.
- És aki legjobban passzol.
- Egyértelműen, nem csak a gyorsaság a fontos. Nem vagyunk Usain Bolt. Meg kell próbálni értelmezni a játékot, keresni kell, hol van szabad terület, hol kevesebb az ember és hová lehet passzolni a labdát. Méghozzá a megfelelő pillanatban a pályán. Ezek a legfontosabbak, és ezt próbáljuk megvalósítani itt, a klubban, és máshol is.
- Hetek óta tart az ünneplés, kezdve a Madrid elleni mérkőzéssel.
- Nem hetek óta. Három éve már! És úgy tűnik, hogy ez csak egyre jobb lesz, nem lesz vége. Nagyon élvezem. És a katalánoknak is élvezniük kell, ez a hazánk. Sokat kellett nyelnünk és tűrnünk. Nagyon rossz volt. Nem nyertünk és nem értékeltek minket.
- A klub vagy az egyének a kulcsfontosságúak?
- A hazai játékosok, az újságírók és a szurkolók is fontosak. Úgy érzem ez a csapat, olyan mint én, ez a családom, és a családodat nem adhatod fel. Ez nagyon kemény. Nagyszerű, amit kaptam, és hogy az Aranylabdáért mi hárman harcolunk, azt mondják, meg kell nyernem, és gratulálnak az utcán... Elképzelhetetlen az az elégedettség, amit akkor érzek. Az egekben érzem magam.
- Ez labdarúgás másik oldala.
- Megéltem mind a két oldalt. Piqué és Busquets nem élte át a másik oldalt, az ez előttit, és úgy hiszik ez a normális. Egyik nap valaki azt írta, hogy a lánya már 20 éves volt, mikor végre győzni láthatta a Barcelonát.
- Mindig hideg fejjel kell előre tekinteni.
- Méghozzá azért, hogy a saját lehetőségeidet, saját érzéseidet véghezvidd. Ezt mondta mindig Ángel Mur: ha 1-0-ra áll a mérkőzés és vesztésre állsz, de úgy érzed, hogy jól játszottál, akkor maradjon is meg ez az érzésed. Az emberek nagyon eredménycentrikusak. Nézd, ha Hollandia megnyeri a Világbajnokságot, akkor most Sneijder ugyanúgy várományosa lenne az Aranylabdának. Ebben biztos vagyok.
- Milyen a Barcelona? Forradalmi vagy regényes?
- Nem tudom melyik szóval lehetne definiálni. Egy kicsit mind a kettő. Forradalmi is egy kicsit, mert nem ugyanazt játsszuk, mint 20 évvel ezelőtt.
- De a stílusotok már tökéletes, nem gondolod?
- Ez igaz. A mostani szintünk a tökéletességhez közeli. Nem hiszem hogy több dícséretre lenne szüksége a csapatnak, de nagyon jól kell játszanunk. Soha nem éltem át nagyobb érzést, mint azon a napon, mikor 5-0-ra győztünk. Láthattuk újra, hogy a Madrid nem tudott mit kezdeni a labdával. Félelmetes volt a fölényünk...
|