- Napról napra fejlődsz, és úgy tűnik, ez a szezon még nagyobb előrelépést jelent a játékodban a világbajnokság után. Gondolod, hogy ez egy fontos szezon a karriered során?

- Soha nem gondoltam, hogy így összejönnek a dolgok. Reménykedtem, hogy ott leszek Dél-Afrikában, és ott el tudtuk nyerni a trófeát, ennek köszönhetően vagyok most itt. Az az önbizalom, amit a világbajnokság megnyerése ad... Önbizalommal telve tértem vissza, és az első három játéknapon gólt szereztem. Senki sem várta volna, hogy ilyen jól megy majd, és nagyon boldog vagyok.

- Mondhatjuk, hogy ez a legboldogabb pillanata a karrierednek?

- Igen, azt hiszem, ha egy kicsit belegondolok a történésekbe. Nem mindenki lehet világbajnok. Azok a dolgok, amiket átéltem az elmúlt hetekben, szintén a pályafutásom legjobb pillanatai.

- A nemzeti csapatban is olyan rekordokat döntesz, mint Lángara gólátlagát, és jobb a gólátlagod, mint Villáé és Torresé. Már hét gólt szereztél 12 meccsen!

- Nagyon boldog vagyok emiatt, hisz ezzel segíthettem a csapatnak. Tudom, hogy még csak bekerülni sem könnyű. Nagyon elégedett vagyok azokkal a percekkel, amiket játszhattam, amiket az edző adott nekem, és mindig azon igyekszem, hogy a lehető legjobban játsszak minden egyes alkalommal, amikor kimegyek a pályára, hogy továbbra is lehetőséget kapjak, és esélyem legyen többet játszani.

- Miután Salamancában két góllal bizonyítottad kiváló formádat, meglepő volt, hogy Skócia ellen Glasgowban nem voltál a kezdők között. Te is így érezted?

- Nem lepett meg, és nem hiszem, hogy bárkit meglepett. Az lepett meg, hogy kezdő voltam Litvánia ellen... mert úgy érzem, hogy egyáltalán nem könnyű kezdőnek lenni a csapatban, hiszen sok más lehetőség van, és mindegyikük nagyszerű játékos. Tehát az, hogy egy meccsen kezdőként kaptam lehetőséget, azt jelenti, hogy már egy szerencsés ember vagyok.

- Raúl sok éven át fontos tagja volt a nemzeti csapatnak, és most már Villán a sor. Gondolod, eljön a te időd is?

- Hát ... nehéz azt elérni, amit Raúl és Villa, de minden nap dolgozom azért, hogy talán egy napon elérjem a szintjüket, és elérhessek valami szépet a nemzeti csapattal.

- Egyenrangúnak tartod magad Torres-szel, Villával, hiszen olyasmikre vagy képes, amikre ők nem, és azt hiszed, versenyre kelhetsz velük?

- Igen, azt hiszem, mindhárman egyenrangúak vagyunk, mert különbözünk, és mindegyikünk máshogy járulhat hozzá a sikerhez. Remélem, mindhárman továbbra is hozzájárulunk ahhoz, hogy a spanyol válogatott a világ legjobbja maradjon.

- Nagyon izgatott voltál, amikor Oviedóba mentél, hogy átvedd az Asztúria Hercege díjat, és érezted az emberek szeretetét?

- Igen, nagyon meghatott bennünket, hogy egy ilyen fontos, csodálatos díjat kaptunk. A találkozásnak is örültünk, mert ha találkozunk egymással, mindig visszaemlékszünk arra, amit elértünk, és amit átéltünk a Világbajnokság alatt, és ráadásul még egy ilyen díjat is kaptunk.

- Pályára léptél, és felráztad a csapatot, majd győztetek. Szétválasztja-e a sportpályafutásodat a Portugália elleni világbajnoki meccs egy "azelőttre" és egy "azutánra"?

- Azt hiszem, igen, mert másképpen néztek rám ez után a meccs után. A szurkolók rájöttek, hogy segíteni tudok a csapatnak, hogy hasznos lehetek a csapat számára. Most azt remélem, hogy továbbra is olyan jól játszok minden alkalommal, ahogy arra számítanak tőlem.
 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.