Hírek : Xavi: A győzelem összetett |
Xavi: A győzelem összetett
dieciseis, repens 2010.11.05. 16:26
A FIFA.com közölte a nemrég Xavival készített exkluzív interjú második részét, amiben beszél a várható kihívásokról, hogyan éri el mindennapjaiban céljait, és beszél a La Selecciónban katalánként töltött szerepéről.
Kétségkívül az egyik legjobb labdakezelő a világ futballjában, követkekzetesen ötvözi az intelligenciát, a technikát és a higgadtságot, ami persze nagy hatással van Spanyolország és a Barcelona játékára. Miután először robbant be a köztudatba az U-20-as világbajnokságon Nigériában 1999-ben, Xavi szerves részévé vált a spanyol labdarúgásnak: diadalmaskodott csapatával mind a 2008-as Európa-bajnokságon, mind a 2010-es labdarúgó-világbajnokságon.
FIFA.com: Xavi, mint olyan valaki, aki megnyert már mindent klubszinten és az országával, hogyan maradjon motivált?
Xavi: Megszokod a győzelmeket és mindig többet akarsz. Ez nem probléma, ez egy erény. Például annyira csalódottak voltunk, mikor Spanyolország vereséget szenvedett a Konföderációs Kupán. Ha már megízlelted a győzelem ízét, soha nem lehet megunni: győztes-függőséget okoz. Azt gondolom, hogy a Barcelona is jó úton halad most. A morál a csapatban nagyon jó volt, most már nyugodt környezetben dolgozunk. Muszáj megtenni mindent, meg kell tartani a győztes címet.
Van-e konkrét célkitűzés a tekintetben, hogy valóban tüzelje a fantáziáját?
Van sok, mint például megelőzni azt, aki a legtöbbször nyerte meg a La Ligát, illetve a legtöbb trófeát nyerő klubot, és hogy négy egymást követő évben megnyerje a bajnokságot a Dream Team.
Mindig azt mondják, hogy a Barca célja minden versenysorozatot megnyerni, amiben részt vesznek, de tényleg meg lehet nyerni a La Ligát, a Királykupát és a Bajnokok Ligáját ebben a szezonban?
A mi célunk az, hogy megnyerjük az összeset. Ne felejtsd el, mi vagyunk az egyetlen csapat, aki valaha nyerni tudott mind a hat versenyen egy naptári évben. Az Inter már ennek nem tud megfelelni. Ez is mutatja, milyen nehéz a siker. Le lehet játszani, de mindet megnyerni egy különleges tett.
Hogyan ítéled meg egykori Barcelonás csapattársaid, Samuel Eto'o és Zlatan Ibrahimovic jelenlegi formáját?
Tényleg nagyon örülök nekik. Samu egy közeli barátom, és minden jót kívánok neki. Meghatározott egy korszakot a Barcánál. Ő az egyik legmagasabb szintű csatár a klub történetében, és mi több, az öltőzőben is nagyon népszerű volt. Ami Ibrát illeti, erről az Öreget kéne megkérdezned. Nekünk semmilyen problémánk nem volt vele. Azt mondta, hogy fogyatékos azzal, hogy nem képes beszélni az edzővel, de ez nem olyasmi volt, ami ránk tartozott.
Mindenesetre a Barcelona mégis igazolt egy pótlást David Villa személyében...
David nagy igazolás. Ibra távozott, ő pedig felajánlott nekünk valami mást. Villa más dolgokat hozott a csapatba: tudja, mikor fusson mélyen, hogyan játszon a széleken, a jobb oldalon, a bal oldalon, bárhonnan lő, legyen büntető, vagy szabadrúgás. Megvan a gól az agyában! Ibrahimovic statikus volt a fizikuma miatt, mert közel 100 kiló volt, és majdnem két méter magas. Ő adott nekünk elegendő célokat, de nem volt olyan dinamikus. Amikor az ellenfelek ellen voltunk, nagyon mélyen védekezett, ő egy jó megoldás lehetne elöl, és ez tényleg hasznos. Más tipusú játékos volt, és most is az: sem jobb, sem rosszabb, csak más.
Hogyan ítéled meg a Real Madridot eddig a szezonban?
A Madrid nem úgy tűnik, hogy nagy formában van, de folyamatosan jönnek az eredmények, és küzdenek azért, hogy elöl tartsák a helyüket. A Bajnokok Ligájában kilenc pontjuk van, a bajnokságban egy pontra vannak előttünk. Annak ellenére, hogy nem játszanak olyan labdarúgó-filozófiával, mint mi, mérkőzéseket nyernek és folyamatosan élet-halál harcokat vívnak. Kötelesek erre.
Gondolod, hogy a bálványok távozása, mint Guti és Raúl, veszélyeztetheti az esélyeiket?
Nem hiszem. Náluk már van egy "történelmi mag", benne Casillas, Arbeloa és Alonso. Mivel ezek az emberek egészen mások. Cristiano, bármit is mondtak róla, igazi győztes, mint Higuaín, míg az új igazolások bizonyítani akarják, hogy vannak elég jók a Madridhoz. Mi több, már van egy olyan edzőjük, aki versenyképes, győztes alkat.
Visszatérve a Barçára, úgy érzed, a klub egy átlagos játékosa vagy?
A Barça történetében volt idő, amikor azok a játékosok jelentették a különbséget, akiket máshonnan igazolt a klub, ám Pep Guardiola megváltoztatta ezt a helyzetet. Elég szerencsések vagyunk, hogy olyan saját nevelésű játékosaink vannak, akik eldönthetik a meccsek sorsát, mint például Leo Messi, akinél nem szabad elfelejtenünk, hogy a Barça ifjúsági akadémiájáról jött, csakúgy mint Andrés Iniesta, Carles Puyol, Gerard Piqué, Víctor Valdés és én. Saját nevelésű játékosokból áll a csapat magja, ez pedig megfizethetetlen.
Ez az, amit Johan Cruyff korábban a játékosok "történelmi magjának" nevezett...
Pontosan, olyan emberek vagyunk, akiket már gyerekkorától átitatott a "Barcelonizmus", ismerjük a klub filozófiáját és a környezetét. Pep is számít ránk, és bízik bennünk, így fontosnak érezhetjük magunkat. Azok, akik valahonnan máshonnan csatlakoznak a csapathoz, részesévé kell válniuk ennek a magnak, be kell illeszkedniük. Ez nem jelenti azt, hogy azok a játékosok nem fontosak, olyan nagy nevek, mint Daniel]Alves, Villa, Adriano vagy Javier Mascherano, hogy csak néhányat említsünk, bizonyítják ezt.
Tényleg annyira különböző a Barcelona labdarúgó filozófiája?
Őszintén hiszem, hogy nem szabad elveszíteni a futballunk eszméit. Amióta Cruyff megérkezett, és kialakította a stílusunkat, ez az ami megkülönböztet minket, és különlegessé tesz. A Barça a bordó-kék mezről, és mindenekelőtt a játékstíusáról híres. A rajongók nem értenék meg, ha más módon kezdenénk játszani. Azt akarják, hogy nyerjünk, és látványosak legyünk, nem fogadnának el mást. Ez nyomást is jelent számunkra, mert mindennek kitűnően kell mennie: minden labdaérintésnek, minden passznak, és minden cselnek. Néha ez igencsak megbonyolítja az életünk, de ez a védjegyünk.
Gyakran mondogatod, hogy jóban kell lenned a labdával. Mit értesz ezalatt?
Ez csak az egyik módja annak, ahogy kifejezem a játék iránti tiszteletem. Kontrollálni kell a labdát, megtartani, és úgy helyezkedni, hogy gyorsan végigmozgathassuk a labdát a teljes pályán, lábról lábra - ez a mi stílusunk. A játékunk egyszerre egyszerű és bonyolult. Emlékszem, Mark van Bommel egyszer azt mondta nekem, hogy a labda túl gyorsan mozgott ide-oda. Ő ahhoz szokott, hogy megkapja a labdát, majd eldöntheti, hogy mit kezdjen vele, de a Barçánál ez nem így megy, az első adandó alkalommal meg kell játszani a labdát.
Ki volt rád a legnagyobb hatással taktikai szempontból?
Frank Rijkaard volt az, aki igazán elnyerte az elismerésem. Radomir Antić már kicsit előrébb rakott a pályán, és Charly Rexach is próbálkozott azzal, hogy összekötőként szerepeljek. Amikor Rijkaard azt mondta, hogy ott játsszak, azt hittem, szenvedni fogok, de az az igazság, hogy itt van a természetes helyem.
Hogyan írnád le a holland kiválóságot?
Talán túlságosan is kedves ember volt ahhoz, hogy edző legyen, de egy nagyszerű edző. Erős karakter, és nem bánja, ha ezt ki is mutatja, de túlságosan is megpróbálta megérteni az embereket. Néha jobb lett volna egy vonalat húzni közte és a játékosok közt, és a végén ez visszaütött. A labdarúgás és a taktika terén nagyon jól felkészült volt, sokat tanultam tőle.
Úgy érzed, mostanában sokkal inkább vezető szerepet kapsz, mint a múltban?
Őszintén szólva mindig is a csapat szíve voltam, legyen szó a Barçáról, vagy a nemzeti csapatról. Ilyen vagyok, így játszom. Egy csomó mérkőzést lejátszottam, és tökéletesen tudom a dolgom, bár azt elismerem, hogy talán a média szempontjából nem voltam olyan fontos személy, mint mostanában.
Nagyszerű lehet, hogy Messi és Alves játszik a jobbodon?
Igazán örülök, igazán jól érzem magam. Messi a legeslegjobb. És Alves is, mire megfordulsz, ő hirtelen előtted van, aztán hátul, átjátszik egy-két embert - soha nem áll meg! Olyan, mintha motorkerékpáron közlekedne. Mellette játszani igazán kényelmes.
Ugyanez a helyzet, ha Cesc Fabregas van melletted a La Selecciónban?
Mindig mondom: Cescnek a Barça a génjeiben van, a mi filozófiánk szerint nőtt fel La Masiában (a klub edzőközpontja). Megnevettetett, amikor korábban azt mondták, hogy nem tudnánk együtt játszani a válogatottban. Épp ellenkezőleg, csukott szemmel is össze tudnánk játszani a pályán. Egy fantasztikus játékos, az Arsenalban és a spanyol válogatottban is ezt bizonyítja.
|