Mi kell ahhoz, hogy sztárrá válj?

Llorente: Javulni kell és továbbra is élvezni a bizalmat, és nem szabad megrekedni. Ily módon el fog jönni az az  idő, amikor elérem ezt. Igaz, volt egy hárommeccses sorozatom a válogatottal, és boldog vagyok emiatt.

A dolgok nem lehettek számodra könnyűek, hiszen 1,94 méter magas vagy.

F.L.: És 90 kg. Mikor debütáltam az első csapatban, nem voltam még teljesen kifejlett. A testem még nem alakult ki teljesen. Sokszor vannak görcseim. Voltak idők, amikor nem tudtam játszani. Elegem volt a rossz idők alatti hátfájásokból, és sok időt töltöttem gyógytornás kezelésekkel.

Legalább van egy orvos otthon.

Mindig fontos volt, hogy a lehető legjobb állapotban legyek. Úgy élek, mint egy focista. És igen, María [a barátnője] segít nekem nagyon sok dologban, de ő nem szakember és nem sportorvos. Jelenleg endokrinológiát tanul.

Ha egyszer gyereked lesz, hagyni fogod, hogy a történelem ismételje önmagát, és ő is 11 évesen elmenjen otthonról azért, hogy focista legyen?

(Mosolyog.) Jó kérdés! Ez elgondolkodtat, hogy a szüleim nagyon bátrak. Még mindig nem tudom, milyen érzés lehet elválasztani egy gyermeket, de anyám mindig azt mondta, hogy ez nagyon nehéz.

Te voltál a család babája.

Én voltam a legkisebb. A bátyám 15 évvel idősebb, mint én, és olyan nekem, mint egy második apa, azon kívül, hogy az ügynököm. A nővérem 12 évvel idősebb, mint én. Nehéz volt nekem is, mert  ebben a korban szörnyű elhagyni a mamát és a papát. Éjszakánként bőgtem az ágyban. De szerencsém volt, mert egy olyan család házába kerültem, akikben megbíztam. Ők az én családom Bilbaoban.

Mindig azt mondták, hogy te egy érett gyerek voltál a felnőttek között, de amikor igazán megértél, az a nemzeti csapatban volt.

Egy csodálatos élmény volt! Olyan dolgokat tapasztaltam, amihez nem voltam szokva. Olyan pillanatok voltak, amik engem éretté tettek. Sokat tanultam a csapattársaimtól, akik a legjobb játékosok a világon.

A magasságod majdnem két méter, hogyan látod magad körül az "Alacsony Varázslókat"?

Közöttük játszani... hihetetlen, hogy uralják a labdát. Ha velük játszol, nem érsz annyiszor labdába, mint a klubcsapatodban. Az utóbbi néhány meccsen nagy passzokat kaptam tőlük.

A La Rojában kezdő vagy, ha kártyázásra kerül sor.

Kártyajátékoknál mindig ott vagyok, mi a csapatnál igen magas szinten játszunk. Reina, Iker, Villa, én... A szint magasabb, mint az Athleticben.

Ez is megköveteli a sok gyakorlást. A nagymamád megtanította, hogyan kell játszani, mikor öt éves voltál.

Ő tanított meg, hogyan kell briscát játszani [spanyol kártyajáték], és persze mindig megvert. Mindig dühös lettem ezért rá, és előfordult, hogy csaltam. De ezt most már nem csinálom! Már minden a fair play-ről szól. Mikor pókerezem, nem is szeretek blöffölni.

A válogatott csapattársak szerint te, és Cesc osztoztok a legszétszórtabb címen.

Cesc a leginkább szétszórt, oké? Nem vagyok már olyan szórakozott. Amikor egy lakásban laktam, mindig elhagytam a kulcsomat, sokszor az öregebb játékosok tették ezt. Mikor visszatértem a szobámba, egy törölközőt találtam az ajtón, és minden bútor a fürdőszobában volt (nevet). Az utolsó ijesztő dolog a nemzeti csapatban az volt, amikor kaptunk egy szabadnapot, és nem tudom mit csináltam az ébresztőórával, de késve érkeztem vacsorára, ez borzasztó volt. Úgy tűnt számomra, hogy tiszteletlen voltam a csapattal szemben.

Mikor pánikoltál utoljára?

(Gondolkodik). Nos, nemrég vesztettem el a személyazonosító kártyámat.

És a pályán ez a dolog nem történik meg veled? Vannak emberek, akik erre igent mondanak.

Ki mondta ezt? Mindenesetre, talán amit kaptam a múlttól, hiszen már sok éve játszom. Kevésbé vagyok szórakozott, és most megtanultam, hogy ne veszítsem el a kulcsomat, hogy minden a helyén és rendben legyen. Sok időt töltöttem a ruháim rendberakásával, például.

Mi az, ami idegesít?

(Hosszasan gondolkodik.) Nem tudom, mit mondjak. Én egy nagyon nyugodt ember vagyok.

Beleértve, amikor pályára küldtek Portugália ellen?

Nem, nem, akkor nem. Kezdetben az interjúk és a sajtótájékoztatók tettek idegessé. Nos, ha van valami fontos, nincsenek pillangók a gyomromban. Például a szülővárosom által nekem adományozott elismerés, vagy mikor El Hormigueroba mentem, vagy az Asztúria Hercege díjkiosztója alatt, mikor fontos emberekkel voltam körülvéve. Nem tudom elmondani, mennyire izgatott voltam, hogy része lehettem ennek a díjnak, és hogy találkozhattam újra a csapattársaimmal és a herceggel.

Van egy bizonyos hasonlóságotok a herceggel.

Úgy gondolod? Ő magasabb, mint én! Hatalmas!

Mi érdekel még a sport mellett?

Az utazás! A csapattal tett utazásokat is kedvelem, Nincs sok idő nézelődni, de megismerkedünk olyan helyekkel, ahová egyszer esetleg visszatérhetünk. Emlékszem egy utazásra Tromsø-ba, Észak-Norvégiába, közel volt az Északi-sarkhoz. Mentünk fel a hegyre, ahol csodálatos panoráma volt, hihetetlen tavak és fjordok. Szeretek utazni, és szeretem a jó filmeket.

Egy elképzelt filmszereplő-válogatáson te lennél a vezéralak?

Én, a sztár? Lehet, az inkább Gerard Piqué lenne. A legvagányabb karakter Santi Cazorla lenne, a legvidámabb Pepe Reina. És Xavi Hernández tervezné a rablást. Mint tudod, én lennék a legfesztelenebb karakter.
 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.