1. Miért lettél focista?
DG: A futball tesz legboldogabbá a világon.
AS: Ezt élvezem a legjobban és a gólszerzést.
AC: Mivel semmi nincs, ami jobban érdekelne.

2. Mit tanultál a VB-küzdelmekből?
DG: Úgy kell küzdened minden labdáért, mintha az lenne az utolsó esélyed.
AS: Hogy munkával és erőfeszítéssel mindent elérhetsz, soha nem teheted le a kezed és adhatod fel.
AC: Hogy minden egyes csapat minden egyes játékosa végig harcol a hazájáért a világ legszebb bajnokságában.

3. Kitől tanultál legtöbbet a fociról?
DG: Az első edzőm volt az, akitől a legtöbbet tanultam, de most mind a klubom, mind a válogatott nagyban segíti a fejlődésemet.
AS: Minden egyes edző megismertet új dolgokkal, de az apám az az ember, akitől nagyon sokat tanultam és nagy hatással volt rám. Köszönöm neki, hogy most itt lehetek, ahol vagyok.
AC: Minden egyes munkatársunktól, mindenki nyújtott valamit.

4. Trinidad és Tobago előtt mit jelentett számodra egy Világbajnokság?
DG: Egy különleges dolgot és egy nagyon nagy lehetőséget.
AS: Egy álmot, egy elérendő célt.
AC: Nehéz meghatározni, de mindig ez volt a célom.

5. És most?
DG: Egy felejthetetlen élményt.
AS: Egy célt, amit elértünk, egy élményt, amire egész életemben emlékezni fogok és megoszthatok másokkal.
AC: Még mindig úgy gondolom, hogy egy nagy dolog, de most, hogy megtapasztaltam, ez a legszebb élményem életemben.

6. Mit jelent számodra a sport?
DG: A legfontosabb dolog, amit szeretünk.
AS: Egy életmód. Az én életmódom.
AC: A legjobb módja, hogy felszabaduljunk, megismerjük a világot és az embereket.

7. A foci mellett a mindennapi életedben fontos...
DG: Család, barátok és a csapatom.
AS: Világos, hogy a focin kívül a továbbtanulás és az, hogy éljek, mint bármelyik lány. Néha nehéz összeegyeztetni.
AC: A családom és a barátok.

8. Hogyan reagálnak az új ismerőseid, ha megtudják, hogy focista vagy?
DG: Először nevetnek, de később elismerik.
AS: Vannak olyanok, akik büszkék ránk és akár követnek is bennünket, de sajnos még mindig vannak olyanok a társaságban, akik nevetnek és úgy gondolják, hogy egy lány számára bármi jobb ennél. Szerencsére ez a hozzáállás fokozatosan visszaszorul.
AC: Csodálkoznak, sajnos nem látnak gyakran női focistát.

9. Ha nem lennél focista, foglalkozásodul választanád...
DG: Gyógytornász.
AS: Sportorvosnak akarok tanulni, hogy tegyek a jobb egészségért és mégis a sport világában ragadjak.
AC: Nem igazán tudom, de biztosan valami sporttal kapcsolatosat.

10. Egy világbajnoki 3. hely számodra...
DG: Valami nagyon nehezen elérhető dolog, ami nagyon büszkévé tenne engem sé a csapatomat.
AS: Egy harmadik hely az első VB-men egy kiérdemelt bronzérmet jelentene. Megküzdöttünk és megdolgoztunk azért, hogy a világ legjobb három csapata közt legyünk. Bár volt egy kicsit gyengébb elődöntőnk, továbbléphettünk volna, de nem tudtunk. Így a bronzért kell küzdenünk, amit megérdemelnénk.
AC: Egy nagy cél, de mindig a legjobbra kell törekedni, még mindig az az álmom, hogy egyszer világbajnok legyek.

11. Egy kép, amit soha nem felejtesz el erről a VB-ről...
DG: Valamennyi csapattársam mosolya.
AS: A végső sípszó a Brazília elleni negyeddöntőben, ami még nyolc napo együttöltött időt jelentett a csapatnak, soha nem felejtem el az örömör, az ölelkezést, nevetést, ugrándozást.
AC: A barátaim mosolya minden egyes nap minden másodpercében.

12. És egy mondat, egy szó, egy gesztus...
DG: "Egy, kettő, három, győzni kell és a legszebbnek lenni"
AS: "Mik vagyunk mi? Egy csapat. Milyen csapat? Spanyolország! Mit teszünk? Győzünk, győzünk és győzünk!"
AC: "Ezt a csapatot nagyon nehéz legyőzni.

13. Az első emléked egy labdával a kézben vagy a lábnál...
DG: A hátsó udvarunkban.
AS: Emlékszem az első labdámra, mikor elkezdtem focizni, nem volt egy labdánk sem, és a klubtól kaptam. Minden nap a suliból és minden szabadidőmben focizni vezetett az utam.
AC: Három éves voltam, és emlékszem, a bátyámmal kosárlabdáztam otthon.

14. Ti vagytok az első spanyol csapat, amelyik VB-elődöntőig jutott. Mit mondhat majd a jövőben, aki erről a tornáról beszél?
DG: Hogy a spanyol csapat valami nagyot alkotott.
AS: Azt mondanák, hogy megküzdöttünk érte. Remélem, példát állítottunk sok csapatnak, és hogy az eredményünk sok lányt ösztönöz.
AC: Hogy minden helyzetben jók voltunk, megtanultunk harcolni és
meglepő dolgokat húzni. A legjobbunkat adtuk a tornán.

15. A VB éneke számodra...
DG: "Irresistible".
AS: A dél-afrikai VB dala, David Bisbal éneke. Minden meccsen, mielőtt pályára léptünk, ez szólt a buszban hogy motiváljon bennünket. És látszik az eredmény, úgy tűnik, működik...
AC: Keke: El amor se fue.

16. Mi lesz az első dolgod, ha hazatértek Spanyolországba?
DG: Hogy lássam a családom.
AS: Szeretnék egy partit a barátaimmal, de egyértelmű, hogy most az iskolában kell felzárkóznom. Fel kell épülnüm továbbá a sérülésemből.
AC: Hogy a családommal és a barátaimmal legyek.

17. És az első feladatod hétfőn?
DG: Iskolába és edzésre menni.
AS: Jegyzeteket kérni és mindent bepótolni az iskolában.
AC: Mint mindig, tanulni.

18. Hogyan élted meg a dél-afrikai VB-t?
DG: Feszülten és örömmel.
AS: Lelkesedéssel és reménnyel, hogy döntőbe jutunk és nyerünk. Minden alkalommal a barátaimmal néztük a tévét és olyan feszültek voltunk, mintha a pályán lennénk.
AC: Feszülten, mint az egész ország.

19. Egy focista, akit kedvelsz...
DG: Diego López (Villarreal)
AS: Carles Puyol, imádom a játékintelligenciáját. A lányoknál Veronica Boquete egy nagyszerű játékos. Biztos vagyok benne, hogy sokkal többet fog elérni, mint amit eddig.
AC: Iniesta.

20. Egy álmod a futballban...
DG: Megélni a győzelmet.
AS: Minden focista álma, hogy győzzön, mi is ezt szeretnénk. Most ez biztosan nem sikerül, így az álmom, hogy VB-t nyerjek, ami a legnagyszerűbb torna, ahol játszhatunk.
AC: Továbbra is elérni a célokat, szerepet kapni egy VB-n, és ha lehet, győzni.
 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.