Azt mondta az edző, egyfajta lázadást érez a történtekért…

„Igen, senki sem szereti azt, ami történt. Nagyon fájt, egy elég nagy kudarc volt, de most már nem tehetünk semmit. Amit tennünk kell az az, hogy tanulunk a hibákból, hogy jó dolgokat érjünk el, és azt gondolom, Honduras és Chile ellen van még két meccs, az hat pont. Ha megkapjuk a hat pontot a csoportkörök után, elértük azt, amit akartunk.”

Mi történt?

„Nem volt szerencsénk. Több helyzetünk volt, képesek lettünk volna bármikor gólt lőni, de a szerencse nem állt mellénk. Manapság ez az, ami számít a labdarúgásban. A válogatott előtt egy nagyon komoly mérkőzés áll, és ha mi két vagy három gólt szerzünk, boldogok leszünk, és jó játékról beszélhetünk.”

Érzelmileg hogy vagy?

„Nos, nem vagyok a legjobb helyzetben, hogy vereséggel kezdtük a világbajnokságot. De azt is tudjuk, hogy gyorsan fel kell töltődnünk, a két meccsre kell tekintenünk, nincs idő sajnálni magunkat.”

Nos, jobb most megtanulni a leckét, mint később a kieséses szakaszban hazamenni, nem igaz?
„Egyértelmű, hogy a csoportkörben van javítási lehetőség, nagyobb a mozgástér, mint a kieséses szakaszban. Ha az történt volna, mint tavaly az USA ellen, mehettünk volna haza. Remélhetőleg tanultunk ebből az esetből.”

Személy szerint most debütáltál a világbajnokságon. Hogy érzed magad?

„Nos, ez öröm és büszkeség, hogy első meccsem volt a világbajnokságon a csapattársakkal és a válogatottal, de aztán kicsit szomorú vagyok a vereség miatt.”