- Hogyan emlékszik a góljára a legendássá vált 1964-es EB-döntőben?

- Luisito Suárez mozgott el a jobb oldalon, középreadott, én pedig ott voltam két védő között, előre ugrottam és a kapuba juttattam a labdát. Könnyű gól volt.

- Ugyanazon a meccsen gólpasszt is adott, Marcelino győztes góljánál...

- A jobb oldalon játszottam meg a labdát, korábban szélsőként is játszottam, becsaptam a védőt. Középre adtam a labdát, Marcelino pedig gólra váltotta.

- Egy vitatott gólpassz. Hogy érezte magát, amikor látta, hogy a gólpasszt nem az ön neve mellett jegyezték?

- Nem sokkal később észrevettem. Láttam a hírekben, hogy a beadásomat Amanciónak adták, azt hiszem, azért, mert posztot váltottunk. Nagyon jól kijövök Amancióval, kiváló barátok vagyunk.

- Milyen volt az öltözői hangulat abban a válogatottban?

- Mindenkivel remek a kapcsolatom. Nagyszerű volt a hangulat, egységesek voltunk, Villalonga edzővel együtt, bíztunk magunkban. Tudtuk, hogy az 1964-es szezon végén nagyhatalom ellen játszunk, a Szovjetunió ellen, tudtuk hogy nehéz lesz, de nem lehetetlen, és mindnyájan együtt képesek voltunk megszerezni Spanyolország első EB-győzelmét.

- 15 meccset játszott a válogatottban. Hogyan emlékszik vissza ezekre?

- Három további meccset is játszottam, ígéretes társaságban, az alakuló B-válogatottban. Nagyon jól éreztem magam a nemzeti csapatban, mindenkinek nagyon hálás vagyok. Kiváló barátaim vannak a Szövetségben, remek elnökünk van. Minden alkalommal örülök, ha valamilyen RFEF-rendezvényen veszek részt, igazán nagy öröm, jó dolog újra átélni az egykori karrierünket, mindmáig barátok vagyunk. 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.