- Játékos korában "El Brujo" (Varázsló) volt a beceneve. Honnan eredt ez a név?

- Egy riporter hívott így először, aztán pedig rajtam ragadt a név.

- Ön, valamint Luis Suárez azok a labdarúgók, akiket mind a mai napig Galicia legnagyobb játékosainak tartanak. Jobbnak tartja magát nála?

- Nem, kiegészítettük egymást, és büszke vagyok rá, hogy Luis Suárezzel egy szintre helyeznek, aki Európa legjobbja volt egykor.

- Beszéljünk a karrierjéről: mik voltak az első lépései afelé, hogy világhírű focistává váljon?

- Abban az időben, amiről beszélünk, még minden az utcán kezdődött. Az első klubom a Club Victoria volt, egy nagyon szerény kis csapat. Innen kerültem a Deportivo La Coruñába 18 évesen, ahol aztán négy évet töltöttem, mígnem elfogadták a Real Madrid ajánlatát, és hozzájuk kerültem.

- Mi várt Önre, mikor megérkezett a Bernabeuba?

- Nagyon boldog voltam, hogy ennyire ragaszkodtak hozzám a Santiago Bernabeuban, ami abból a hatalmas összegből is látszódott, amit az aláírásomért fizettek.

- Egy átalakulóban lévő Real Madridhoz igazolt, hogyan élte meg azt az időszakot az öltözőben?

- Álomszerűnek tűnt, hogy egy csapatban játszhattam Di Stéfanóval, Puskással és Gentóval... Olyasmi volt ez, amit elképzelni se tudtam volna. Rengeteget fejlődtem mellettük, alkalmazkodnom kellett az általuk fémjelzett öltözői légkörhöz.

- Milyen volt egy átlagos napja Real-játékosként?

- Az az igazság, hogy a foci rengeteget változott, mostanra teljesen globalizálódott. Akkoriban az edzés után elmentünk egy bárba a Santiago Bernabeu közelében, söröztünk és szórakoztunk, méghozzá együtt az Atlético-játékosokkal, mint például Luis Aragonés vagy Ufarte.

- Kiváló technikai képzettségéről volt híres. Mit gondol, a labdarúgás művészet és szórakozás, vagy csak egyszerűen sport?

- A kettő együtt. Sport, mivel remek erőnlét kell hozzá, és művészet azon játékosok számára, akik képesek úgy tenni a dolgukat, ahogy nagyon kevesen.

- Melyik edzők segítettek legtöbbet karrierje során?

- Eltöltöttem némi időt Milan Miljanić és Luis Molowny keze alatt is, de ki mást is mondhatnék, mint Miguel Muñozt, akivel húsz évet töltöttem együtt. Pályafutásom kezdetén Hilario Marrero is remek tanácsokat adott a Deportivo La Coruñában. Mindannyian segítettek, akikkel együtt dolgoztam, de akitől a legtöbbet tanultam, az Miguel Muñoz volt.

- A spanyol válogatottban 42 meccsen 11 gólt szerzett. Hogyan emlékszik vissza a válogatott szerepléseire?

- Mindenekelőtt a szurkolók felénk áradó szeretetére emlékszem, ez az, ami manapság is érezhető. Személy szerint én mindig is próbáltam büszkén viselni a válogatott mezét, és persze emlékszem az 1964-es EB-re, ahol az elődöntőben Magyarországot múltuk felül, valamint a döntőre, Marcelino híres góljára.

- Beszéljen nekünk arról a legendás döntőről a Szovjetunió ellen...

- Mindent beleadtunk, hatalmas elszántsággal küzdöttünk, nagy álmunk volt hogy legyőzzük a Szovjetuniót, akik címvédőként érkeztek.

- Milyen volt az EB-cím megszerzése után az ünneplés?

- Elmentünk vacsorázni a barátainkkal, kikapcsolódtunk az egész tornán át tartó kemény koncentráció után.

- Milyen érzés volt Spanyolországot képviselni a válogatottban?

- Ez a pályafutásom csúcsa. Az ember mindig arról álmodozik, hogy országa legjobb klubjában játszik, de Spanyolországot képviselni válogatott meccseken a legnagyobb kitüntetés.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.