- Az atlétika és a kerékpársport botrányai után sok külföldi azt gondolja, Spanyolország doppingparadicsom...

- Ez rossz hír, és nagyon negatív a általában a sportra, és különösen a futballra nézve, mert a foci nagyon népszerű sport Spanyolországban. Hiszem, hogy a futballban az állítólag lendületet kapott doppingszerek nem olyan fontosak, mint más sportágakban, így nem is értem, hogy lehetne logikus ez a gyanú. A futballban a tehetség és intelligencia sokkal fontosabb, mint a fizikum. Miközben ezt mondom, persze nem örülök, ha doppingról hallok az atlétikában vagy a kerékpározásban. Ez rossz az ország számára.

- A spanyol labdarúgás jelenleg a követendő példa világszerte...

- Nézd, végeredményben, a focit labdával játsszák. Ha fizikailag erős vagy, akkor már részben nyertél ugyan, de nem ezen múlik elsősorban a dolog. Spanyolországnak sok olyan játékosa van, aki alkatra alacsony, de a tehetsége hatalmas. Például az utolsó Aranylabda-szavazáson Messi nyert, de ott volt Xavi és Iniesta is a döntősök között. Három kicsi, de óriási játékos.

- Volt egyszer egy olyan edző, aki azt mondta: "Juanito, te túl kicsi vagy"?

- Szerencsére nem! De mindig vannak edzők, vagy klubok, akiknek az a filozófiája, hogy "ha a szélső alacsonyabb x cm-nél, akkor nem érdemes törődni vele"... Ez nem fair.

- Kifejezetten csendes életet élsz, távol a csillogástól, tetoválás nélkül, bombázók nélkül, Ferrarik nélkül...

- Megpróbálok normális és egyszerű életet folytatni. Ez az, amit a szüleim belém plántáltak: átlagos életet élni, akárki vagy, akármid van. Megpróbálok ennek megfelelően viselkedni. Az életem sokat változott, de a lényege még mindig ugyanaz.

- 23 éves vagy, szükségesnek érzed, hogy egyszer külföldre menj, vagy inkább a Valenciánál szeretne maradni?

- Külföldre igazolni nagyon pozitív élmény lehet, de nem tudom, mikor fog megtörténni, az az igazság. Nem tervezek semmi ilyesmit. Az a nap is fontos volt, amikor elmentem Asztúriából Madridba, félelemmel telve, hogy a dolgok nem alakulnak jól... Ugyanez történt velem, amikor Valenciába jöttem, itt már rengeteget fejlődtem futballistaként, és az az igazság, azt hiszem, továbbra is fejlődni fogok.

- Azt hiszem, jelenleg a legnagyobb álmod az, hogy részt vegyél a 2012-es olimpiai játékokon...

- Ez az egyik rövid távú célom. Az olimpiai játékok egyedülálló élményt jelentenek, a legnagyobbat egy sportoló számára. Van olyan csapattársam, mint Marchena, aki már megtapasztalhatta, és azt mondta, hogy ez valami olyan, amit át kell élni.

- A La Rojitánál te vagy a 10-es mezben, a La Rojánál csereként a padon ülsz, melyiket tartod fontosabbnak?

- Önző leszek, és azt mondom, hogy 2012 nyarán szeretnék játszani Londonban és az Európa-bajnokságon is. Van egy hónap a kettő között. De majd meglátjuk... Ráadásul az olimpia csak négyévente van.

- Nemrégiben még elképzelhetetlen volt, hogy focizó nőket lássunk mindenfelé Spanyolország szerte. Ma a női labdarúgás is széles körben elfogadott és erőteljesen támogatott. Mi erről a véleményed?

- Azt hiszem, ez káprázatos. A futball nem csak a férfiak sportja. Ezen kívül vannak olyan nők, akik csodálatosan játszanak. Tudom, mert láttam a Valencia női csapatát játszani. Joguk van a világon midenütt kitűnni, és biztos vagyok benne, hogy az idő múlásával egyre inkább ki fognak tűnni.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.