Spanyolország első alkalommal 1920-ban, Antwerpenben vett részt az olimpiai játékokon, rögtön második helyig jutott. A kissé kaotikus tornán (Csehszlovákia menet közben visszalépett) a hollandok legyőzésével szerezte meg az ezüstérmet a Furia Roja. A csapat több tagja, mint pl. Belauste, Arrate, Samitier, Sabino vagy Pichichi Moreno máig a spanyol futball legendái között szerepel.
A második alkalom rögtön a következő játékokon, 1924-ben, Párizsban jött el. A nagy reményekkel érkező spanyol csapat azonban csalódást okozott szurkolóinak, rögtön első meccsén kikapott Olaszországtól, ezzel pedig búcsúzott is.
1928-ban, Amsterdamban sem hiányzott a résztvevő válogatottak közül Spanyolország neve. Csakhogy 1926-tól profivá vált a labdarúgás az országban, az olimpián pedig "amatőrök" kellett, hogy képviseljék az országot. A spanyolok így is tettek, így viszont nem volt sok esélyük a legjobbjaikkal felálló ellenfelekkel szemben. Az első meccsen Mexikót 7-1-re megverték, Olaszországtól ugyanennyire kikaptak.
1968-ban Mexikóban jött a következő alkalom. Brazíliát és Nigériát megverte, Japánnal döntetlen, így negyeddöntőbe jutott. A házigazda Mexikó viszont a negyeddöntőben meglepetésre hazaküldte a spanyolokat, 2-0-ra győztek (A tornát végül a magyar válogatott nyerte).
1976-ban Montreal újabb nagy csalódást hozott. Kubala válogatottja olyan zseniális játékosokkal érkezett, mint Arconada, Olmo, San José, Juanito és Idígoras. A csoportmeccsek során azonban csak két vereség várta őket, Brazília ellen 1-2, az NDK ellen 0-1 (az afrikai válogatottak bojkottja miatt nem volt 4. csapat a csoportban).
1980-ban Moszkvában is búcsúztak a csoportkör után - ezúttal veretlenül. Három döntetlen, ebből viszont csak az NDK elleni 1-1 nem jelentett csalódást. Szíria ellen 0-0, Algéria ellen 1-1 - és irány haza.
Két kihagyott olimpia után 1992-ben a házigazda jogán vált újra résztvevővé Spanyolország. A barcelonai olimpia a válogatott addigi legnagyobb sikerát hozta: hazai földön elnyerték az olimpiai bajnoki címet. A csoportmeccsek során Kolumbiának, Egyiptomnak és Katarnak sem kegyelmeztek, majd a negyeddöntőben Olaszországot gyűrték le 1-0-ra Kiko góljával. Az elődöntőben Ghána ellen Abelardo és Berges góljaival 2-0 lett a vége, majd a döntőben drámai meccsen 3-2-re legyőzték Lengyelországot. Abelardo ismét gólt szerzett, ahogy Kiko is - majd a 90. percben Kiko megszerezte az olimpiai aranyat érő gólt is.
1996-ban Atlantában már nem ment ilyen jól a spanyol csapatnak. A csoportkörből még simán továbbjutottak: győzelem Szaúd-Arába és Ausztrália, döntetlen Franciaország ellen, ám a negyeddöntőben Argentína 4-0-ra kiütötte őket. Pedig olyan nevek alkottáka  spanyol csapatot, mint Karanka, Roberto Fresnedoso, Iván De la Peña, Dani, Raúl, Oscar vagy Morientes.
Az utolsó alkalom mostanáig 2000 Sidney, második hely a vége. Győzelem Dél-Korea ellen, meglepő vereség Chilétől, majd Marokkó legyőzése kis szerencsével továbbjutást ért a csoportból. A negyeddöntőben az olaszokat (1-0), az elődöntőben az USA-t (3-1) győzték le, majd a döntőben 2-2-vel ért véget a Kamerun elleni meccs. A büntetőpárbajban az afrikaiak voltak a jobbak, így a Xavival, Capdevilával, Marchenával, Puyollal felálló spanyoloknak az ezüst maradt.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.